Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN - Boszorkák és királynők - Rontás és apoteózis
390 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK Európai irodalmi hatást jelez, hogy Kazinczy Ferenc 1791-ben a Helikoni virágokba szánja a Macbeth boszorkányjeleneteinek fordítását, amely azonban elveszett. 1 2 Katona József egy német lovagregény ( Der böse Findling oder der Schauerturm) dramatizálásakor, 1812-ből ránk maradt „eredeti nézőjáték"ában, A borzasztó toronyban jelentős szerepet ad Zemblának, aki „Tóbiz nevelőanyja, boszorkány", és „egy iszonyú környéken lakik, ahol nem egyéb, csak mérges kígyók és békák vágynák, és olyan büdös, kénköves a levegő, hogy alig lehet kiállni [...]". Az egyik instrukció szerint Zembla felszólítja Tóbizt, hogy nézzen egy tükörbe, majd „háromszor megkerüli, némely érthetetlen szavakat mormog, minden oldalról megilleti a kezében lévő tölgyfa vesszejével". Később két szereplőt egy „keszkenőre" állít és eltünteti őket. Ugyanebből a célból „vesszejével mind a négy világrészére vág, körülugrálja Tóbizt és némely érthetetlen szavakat mormog". Figyelmünkre méltó azonban, hogy - mintegy ellensúlyként - a dráma vége felé magasztos „Szózat" hangja csendül meg: „STANNO: Kicsoda szólít engemet? SZÓZAT: Az erkölcs barátja, az ártatlanság szabadítója. STANNO: Akárki légy, jóltévő valóság, köszönöm tenéked, a setét jövendőt ismét megvilágítja bennem a reménységnek egy sugara [...]. Csillagokon túl lévő megfoghatatlan valóság! Itt a porban imádom szentséges végzéseidet!" A boszorka rontásával szemben tehát megszólal az apoteózis hangja is. 13 A döntő példa azonban irodalmunkban, az a „Színjáték öt Felvonásban", amelyre - Csongor és Tünde címmel - Vörösmarty Mihály 1830. szeptember 22-én „Előfizetési Jelentés"-t tett közzé. 1 4 Amikor Jonson maszkajátékával foglalkoztam, hangosan olvastam fel a boszorkányok beszámolóját. Hirtelen távoli, ismerős ritmus dobogása merült fel emlékezetemben. Olyan versforma, amely Erdélyi Zsuzsanna véleménye szerint „nehezen meghatározható", rímes-rímtelen, gondolatpárhuzamra épül, hangsúlyosan lüktet, „szabálytalan hosszúságú ütemes egységekké" alakul. 1 5 Hallgassuk csak! „Mit kerestél? Mit találtál? Loptam, loptam egy tojást. Add, hadd lássam, micsodást. Tarkabarka. Szép tojás.
