Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN - Boszorkák és királynők - Rontás és apoteózis

382 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK skót főúr, Francis Bothwell kezdeményezésére. Az ez ügyben lefolytatott eljárás során több mint hatvan, boszorkasággal gyanúsított vádlottat ítéltek el. Valószínűleg ez az élmény is indokolta, hogy 1597-ben Jakab király megjelentesse frissen összeállított Daemonologie című művét, amely éppen ilyen ügyekben vált a következő századokban a protestáns Anglia hivatalos kézikönyvévé. És hogy királyi működésének meglegyen a „szent" oldala is, 1604-ben elrendelte egy „jóváhagyott" bibliaszöveg megszerkesztését - „the authorized version" -, amelyen több mint három évig negyvenhét [!] teológus dolgozott. Ebben a szellemi környezetben vállalkozott arra Ben Jonson, hogy egy ünnepi játék keretében a király színe elé vigyen, mintegy főszereplőkként, tucatnyi boszorkányt. De nem csak pantomimszerűen, hanem „autentikusnak elfogadható" szövegekkel is ellátva őket. Számunkra többek között éppen ezek a szövegek a legtanulságosabbak: a költészetbe átemelt átok és rontás megszólaltatása, illetve a hagyományos „rontó-kelléktár" szakszerű felsorolása. A hangvétel hasonlított a Macbeth „rémnővéreinek" soraira. (Az ottani rövid jeleneteket - amelyek 1606 körül keletkezhettek-Jonson valószínűleg csak hallomás útján ismerte, hiszen Shakespeare tragédiájának előadásáról csak két évvel a maszkajáték bemutatása utánról, 1611-ből van adatunk. A teljes mű nyomtatásban csak 1623ban, a Fólió-kiadásban jelent meg, amikor is Shakespeare szövegét felismerhetően nem a szerzőtől származó táncos-zenés boszorkányjelenetekkel, például Hecate figurájával, bővítették ki.) Itt az ideje, hogy bizonyítékképpen magukkal a szövegekkel is megismerkedjünk. Az első minták - főként ritmusuk érzékeltetésére - az eredeti angol versekből származnak, majd néhány szemelvény lényegében formahű, illetve nyersfordítása következik. Utóbbiak főként tartalmi szempontból tanulságosak: „Sisters, stay, we want our Dame. Call upon her by her name, And the charm we use to say: That she quickly anoint, and come away. 1. CHARM: Dame, dame, the watch is set: Quickly come, we all are met.From the lakes and from the fens, From the rocks and from the dens, From the woods and from the caves, From the churchyards, from the graves,