Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK - Példának okáért: a János vitéz

ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK 347 Napsütött víz az italom, Kopasz föld a derekalom." A 398-399-es szövegek pedig így: „Udvaromon három vállú, Abból iszik három nyáj juh, Én vótam a vízmerője, Barna rózsám szeretője. [...] Teljesen alaptalan volt népies műdalnak minősíteni a daljáték által átvett verseket.

2

6 6. „Van egy vitéz, egy hetyke nép..." Amikor a második felvonásban a Francia király „butaságnak" minősíti János vitéz elhatározását, hogy a felajánlott gazdagságot és házasságot visszautasítva, mégis haza indul, János természetes honvágyára hivatkozik: „Van egy vitéz, egy hetyke nép / S egy boldog ország, / A szülőhazám az, / Ott élni jó, meghalni szép. / Csak oda vágyom - íme ez a válasz." Elmondja azt is, hogy egy kis árvalány szerelme is vonzza. A dal pontos helyzet- és lelkiállapotot tükröz. 7. „Egy rózsaszál szebben beszél..." A daljáték leghatásosabb, legemlékezetesebb dalát nem Jancsi, hanem Bagó énekli. Lírai hangon számol be Iluska haláláról, és a porából nőtt, emléknek hozott rózsáról. A gondolat nem operett-szentimentalizmusból született. Heltai közvetlenül Petőfi János vitéz-ének 18. fejezetéből emelte át a szöveget: „Ki porából nőttél, árva kis virágszál, Légy hűséges társam vándorlásaimnál..." És persze a harmadik felvonásbeli folytatás is hűségesen követi forrását (ezúttal a 27. fejezetből): „S beveté a rózsát a tónak habjába [•••] De csodák csodája! mit látott, mit látott! Látta Iluskává válni a virágot. [...] Iluska porából nőtt ki az a rózsa, így halottaiból őt feltámasztotta."