Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK - Példának okáért: a János vitéz

346 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK 2. „Strázsamester uram, kérem..." Iluska első megszólalása önéletrajzi információkat közöl: „Nem vagyok én faluszépe, / Vagyok szegény árva, / Nem is igen telik nekem / Piros pántlikára. / Nincsen is több, csak ez egy van, / A hajamba fontam, / De, ha kérik, a zászlóra / Odaadom nyomban." A beszédszerű dal a búcsúzó huszárok zászlódíszítési jelenetének, a többrészes zenés együttesnek cselekményes eleme. 3. „Én, a pásztorok királya.. ."Jancsi két versszakra terjedő „belépőjét" a partitúra instrukciója értelmében „szabadon" kell előadni, mintegy parlandóban. (Kacsoh minden zenei utasítást - a kor szokásaival ellentétben - magyarul fogalmazott meg.) Szövege szintén önéletrajzi jellegű: „Be-bejárok a faluba / Édes Iluskámhoz, / Az én nevem, az én nevem Kukorica János." - illetve: „Kukorica közt találtak, / Ott szedtek fel engem / A nevem is, hej, parasztos, / De én nem szégyenlem." A két versszak utolsó sora formailag „refrénként" funkcionál - Az első felvonás fináléjában ugyanez a dallam, kis variációval reminiszcenciaként kétszer is elhangzik, Jancsi változott-üldözött helyzetét jellemezve. („Ne sírj, rózsám, majd másként lesz..."). 4. „Van egy szegény kis árva lány..." Iluska kétszakaszos dala valóban szóló: egyedül van a színpadon. Szövege mintha folytatná az „együttes" keretében megkezdett bemutatkozást. A mosás - sulykolás persze nem egy „primadonna-belépő" szituációja: „A mostohája szidja, bántja, / Az árva lánynak rossz a sorsa" - majd néhány sorral később: „Hogy mily szegény, az Isten a tudója, / Lehet, hogy az sem tudja tán. / Csak a szeretője, aki védi, óvja." 5. „Én vagyok a bojtárgyerek..." Jancsi második dala körül robbant ki a legélesebb vita. Élesen támadták Heltait, hogy olyan ál-népies sorokat szólaltat meg, mint a kezdőversszak szövege: „Én vagyok a bojtárgyerek, / napszám után éldegélek, / napsütött víz az italom, / Kopasz föld, hej kopasz föld az derékaljom." Még hevesebben utasították el a dal harmadik és negyedik szakaszában elhangzó: „Udvarodon három vályú, / Abból iszik három nyáj juh. / Én vagyok a vízmerője / Szőke babám, kis Iluskám szeretője" verssorait. A kritikusok „pesties" ízlésűnek minősítették a szöveget. Tévedtek, mint sok későbbi elemző is. Ezeket a sorokat Heltai ugyanis szinte szó szerint vette át Kriza János 1842-ben gyűjtött és 1863-ban Kolozsvárt kiadott Vadrózsák című gyűjteményéből. (Ezt a tényt Nagy Ildikó disszertációja is ismerteti.) Az ottani 562. sz. tétel így szól: „Én vagyok egy árva gyerek, Napszám után éldegélek, [...]