Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK - Példának okáért: a János vitéz
344 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK a darab elején találkozik, egyikük (nem a színpadon) meghal, hogy majd csodálatos „feltámadása" után a darab utolsó jeleneteiben találkozzék csak újra a párjával. „Primadonna"-jellegű szerep ezúttal csak a Francia királykisasszony alakja, akit zeneileg bravúráriák jellemeznek. A szubrett/táncoskomikus kettősnek pedig semmilyen hely sem juthat ebben a cselekményben. Még egy döntő különbség - amelyre Nagy Ildikó is felhívta a figyelmet - és amely élesen elhatárolja bármilyen kor operettjétől: a játék egyetlen főszereplője sem táncol! Nincsenek hosszúlábú angol „girl-csapatok" sem. Csak a francia udvar menüettes kezdőjelenete és a harmadik felvonás tündérvilága nyújt lehetőséget némi ártalmatlan-légies balett beiktatására. Mód nyílt viszont az első két felvonásban verbunkos-szerű zenei hangvételre a huszárok jeleneteihez kötődve, ezúttal azonban toborzás és toborzó-tánc nélkül. Petőfi meséje újfajta dramaturgiát, és vele együtt újfajta „zenei tükröt" követelt meg. A zongorakivonat tizenhét zenei egységet tartalmaz. Meglepően sok a négyszólamú együttes. Az első felvonásban négy ilyen alkalmat teremtettek a szerzők (1, 3., 4., 8. szám. Az utóbbi a teljesen „átkomponált" Finálé). A második felvonásban két nagy egységet alakítottak ki: a 12. számot és a többrészes Finálét (14. szám). A harmadik felvonás zenei anyaga a 16. számmal kezdődik (János: „Kék tó, tiszta tó...") és gyakorlatilag azonnal folytatódik a 17. számú Fináléval. Tehát egy nagyívű, motivikus szerkezetű kompozícióval van dolgunk. Minden felvonást „Élőzene" vezet be. Az első előadások tapasztalata alapján 1905 augusztusában Kacsoh a legvonzóbb-legnépszerűbb motívumokból Nyitányt állított össze. Koch Lajos már említett tanulmányában szinte taktusról-taktusra haladva, a hangnemi modulációknak igen nagy figyelmet szentelve, rendkívül alaposan elemezte a partitúrát. Kétségtelen, hogy a bemutató közönsége következetesen igényes zeneszerzői invencióval ismerkedhetett meg. A János vitéz zenei megfogalmazása hangulatilag és minőségileg is újdonságot hozott a hazai zenésjátékok világába. Első és nagyon sokáig egyetlen volt a maga nemében és jóval később csak Kodály Zoltán HáryJánosa, követte ezen az úton. Nagyon valószínű, hogy a bemutató sikerét - legalábbis a szakemberek számára - mindenekelőtt ez a szokatlanul friss, magyar hangulatú zenei hangvétel biztosította. A hosszantartó siker okait kutatva tehát figyelembe kell venni azt is, hogy az előadás teljes időtartamának mintegy kétharmada zenében realizálódik. Éppen ezért hiányosnak, sőt hibásnak kell minősíteni minden olyan hatáselemzést, amely aJános vitéz társadalmi kisugárzását úgy tárgyalja, hogy egyáltalában nem vesz tudomást ennek a műnek döntő alkotó eleméről: muzsikájáról.