Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK - Példának okáért: a János vitéz

ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK 343 a szellőtől is óvnak [...] Be jó is volna / Oh, hatalmas ég, / Ha lány helyett legény lehetnék!" Bakonyinál a rózsaszál sorsa is másként alakul, mint Petőfinél. Az eredetiben Jancsi látogatja meg kedvese sírját és szakít róla egy rózsaszálat. A színpadi változatban Bagó érkezik a szomorú hírrel és a rózsával a francia udvarba. Ezzel egyszersmind megerősítve immár „János vitéz" elhatározását, hogy nem fogadja el a francia királykisasszony felajánlott kezét. Hosszú útra indul: „Megyek Iluskát felkeresni, / Meglelem őt, bármerre volna, / Megyek a mennybe, vagy pokolba." A felvonás kezdő hangulata a visszájára fordul, a paródiát komor hangulat váltja fel. János vitézt és Bagót a francia udvar szomorú hangvételű kórusa búcsúztatja. A daljáték harmadik felvonásának librettója mintegy „továbbírta" Petőfi meséjét, amelyben eredetileg a „tündérnemzetség gyönyörű körében / S kedves Iluskája szerető ölében / Mai napig János vitéz őkegyelme / Szép Tündérországnak boldog fejedelme." Csak mintegy zárójelben emlékeztetünk arra, hogy ilyesfajta „boldogvég" Csongor és Tünde osztályrésze is: Vörösmarty megoldása szerint a Tündérpalotában fognak „csendben élni, / S a bajoktól messze lenni [...]", illetve: „Megzavarhatatlanul / így fogunk mi kéjben élni, / S a világgal nem cserélni." Ezzel ellentétben Bakonyiék úgy döntöttek, hogy a távozó Bagó furulyaszavának vonzására Jancsi hazaindul, majd, némi tétovázás után Iluska is követi. Lehull róla a tündérruha. A színpad „nyílt változása" után a végre egymásra lelt fiatalok megérkeznek a rég elhagyott faluba, új otthonukba. A „zenei tükör" - Zenei tartalom A librettistát általában nem soroljuk a szépírók körébe. Lényegében jelenet- és szövegszerkesztői feladatot hajt végre. Meg kell találnia azt a színpadi-dramaturgiai szerkezetet, amelynek a keretében a leghatásosabban lehet előadni a történetet, figyelembe véve a korszak és az adott színjátéktípus különleges igényeit is. Egy daljáték esetében például (és Bakonyi az első pillanattól kezdve nem operettet, hanem egy újfajta zenés színpadi játékot kívánt kialakítani) a cselekményből természetesen adódó helyzeteket kellett megformálnia zenei együttesek, dalok, kettősök, kisebb-nagyobb szólók számára. A János vitéz esetében szóba sem jöhetett az operettben ekkor már régen konvencionálissá vált - szerkezetében egészen a commedia dell' arte központi „kvartettjéhez" visszanyúló - primadonna/ bonviván, szubrett/táncoskomikus kettősöket, az úgynevezett „négyesfogatot" felhasználni. Hogyan is lehetett volna, amikor ezúttal a két ifjú szerelmes csak