Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK - Zenés színpad - vidám játék

330 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK A játék felfüggesztődik, és a taps semleges időszámítása után bármilyen közegben folytatni lehet a játékot. Megállapíthatjuk tehát, hogy az évezredek során több olyan alkotói módszer alakult ki, amely lehetővé tette a szöveges cselekmény és a zene váltakozását, sőt párhuzamosságát, teljes egyidejűségét, új művészi egységgé válását. Meg kell még emlékeznünk egy tendenciáról, mely a zenés színpadi műfajok történetében többször is nagy nehézségeket okozott és nem egy esetben egyes műfajok fejlődésének gátjává, hanyatlásának kiindulópontjává lett. Arra a tendenciára gondolunk, amely bizonyos zenei egységeket önálló értékként tekintett, mintegy idegen testként kezelt s azon igyekezett, hogy a drámai cselekménytől lehetőség szerint függetlenítse. Különösen alkalmas volt erre az önmagában formailag is zárt ária, dal vagy kupié, mely különösen bravúros előadók, közönség-kedvence művészek és művésznők kezén (pontosabban hangján) egyre jobban önállósította magát, betét-jelleget öltött és lassan felszámolta a drámai cselekmény folyamatosságát, sőt egy idő múlva fontosságát, jelentőségét, végül jelentését, mondanivalóját is. Az öncélú hangfitogtatás, magakelletés megbontotta a művészi egységet és a hanyatlás útjára vitte az ily módon kikezdett műfajt. A szinte betétszámokból álló „Nummer-Oper" ezért bizonyult életképtelennek és ezért van eleve hanyatlásra ítélve minden olyan színpadi műfaj, melynek előadói között az egyik alkotóelemet öncélúan túlburjánoztató, a nem-drámai, lassító jelleget uralomra segítő művészek kerülnek méltatlan túlsúlyba. Ilyen esetekben tudatos művészi ötvöződésről természetesen szó sincs; rendszerint önkényes ismétlések, a szereplőtársak rovására való érvényesülés láza és kíméletlensége válik úrrá. A szerves egyensúly megbomlott, a műfaj megbukik. [... ] Székely György: Zenés színpad - vidám játék. Budapest, 1961. (Színházi tanulmányok, 2.) 8-21.