Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

ZENE ÉS SZÍNJÁTÉK - Zenés színpad - vidám játék

324 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK ötvözetekben, de állandó kapcsolatban volt egymással. Ez a tény talán azért nem elég közkeletűen tudott valami, mert a színháztörténet művelői hosszú időn keresztül elsősorban az irodalom búvárai közül kerültek ki, akik természetszerűleg a szövegeket kutatták, értékelték, és kevesebb gondot fordítottak a színművek előadásának egyéb tényezőire, köztük a muzsikára. Magától értetődik, hogy ezúttal csak az olyan zenéről beszélünk, amely színpadi előadáshoz kapcsolódik. Ezt talán azért is érdemes külön hangsúlyozni, mert a lírai dalban, vagy a régmúlt epikus énekeiben megint csak más és más a két elem, szöveg és zene kapcsolata. Anélkül, hogy mélyebb zeneesztétikai fejtegetésekbe bocsátkoznánk, annyit mégis meg kell állapítanunk, hogy a hallott muzsika más jellegű hatást vált ki hallgatóiból, mint az elmondott, vagy eljátszott szöveg. Míg a szöveg mondatokba megfogalmazott (bár meghatározott érdekű és indulati fűtöttségű) gondolatokat közöl, addig a zene - akár csakhangszeres, akár énekelt - fordított úton jár: közvetlen indulati-érzelmi jelzéseket ad és kelt, melyeket utólag, természetesen definiálni, meghatározni és megfogalmazni is lehet. Szuggesztív hatása bizonyos sajátos formákon keresztül, bizonyos szerkezeteken keresztül érvényesül; érzést-érzelmet-hangulatot egy motívum felvetésétől, ismétlésén, variációin, bővítésén, megoszlásán, lerövidítésén és felbomlásán át a zenei mondaton és perióduson keresztül továbbfejlődve az egyszerű és bonyolultabb dalformákig vagy táncformákig, el egészen a rondó és szonátaformákig vagy a nagy szimfonikus fantáziaformákig, a dallamok homofon és polifon jelentkezésében beláthatatlanul gazdag, soha ki nem meríthető ábrázolási eszközök állnak rendelkezésre. Ebből a gazdag tárházból jutott és jut a színpadnak is. A zenei ábrázolás teljes kifejtéséhez azonban idő kell. Egyetlen akkord is, egyetlen megszólaló hang is jelez ugyan valamit, de a lélek érzelmi életének ezer színét vagy akár egyetlen érzelmi felindulás életformáló mélységét, a megértetés és hatás biztonságát az ismétlőelmélyítő alkotói módszer adja meg. A ráolvasások monoton-követelő, viszszatérő motívumai, az éjszakákon keresztül üvöltve-panaszkodó gyászénekek egyetlen alapélmény és érzés fő tartalmát fejezik ki, néha egymástól alig eltérő változatokkal, s mégis lenyűgöző hatással. De ugyanez vonatkozik a civilizáció későbbi fejlődési fokain jelentkező zenei formákra és elvétetekre is: az egész estét igénybevevő hatalmas szimfóniák hangverseny-mámort előidéző, a hallgatók-résztvevők teljes feloldódását, odaadását szinte kierőszakoló diadalmas megzengetésére. A muzsikához idő kell. Egyetlen alapérzés kifejezése a muzsikán keresztül a valóságos életben való jelentkezéshez képest több időt vesz igénybe: néha szinte megáll az idő. Nem vesszük észre a percek múlását, azo-