Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A SZÍNPADON - A Tragédia ősbemutatójának problémái - Adatok és emlékek - Az ember tragédiája
276 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK Isten első szavaiban „mester emberes önelégültség" szólal meg, s így „komikai színben tűnik fel"; az „öregúr"-kifejezést pedig „nagyon Goethés, Mephistós"nak ítélte. 2 1 Pedig inkább a demiurgoszi-társteremtői igényeket bejelentő szellem kap a Tragédia ban ironikus stílusú, drámai megfogalmazást: „Együtt teremténk: osztályrészemet követelem". Ez csak megismétli a legenda Luciferének álláspontját. Nagyvonalú, teremtő, az Istennel harcot indító ős-szellemet szólaltat meg. Semmiképpen sem valamiféle „ördögi", diabolizált Lucifert. A következő madáchi kijelentés azonban - amely mintegy alacsonyabb minőségi fokon jellemzi művének alakjait - elgondolkodtató. Természetesen a kiváló történészhez, Nagy Ivánhoz írt leveléről van szó (1861. november 2.). Ebben olvashatók a híres sorok, melyekben azonban, szerintünk, mégiscsak észre kellene vennünk az önkicsinylő, védekező iróniát: „Említettem több ösmerősöm előtt, hogy írtam egy költeményt, mellyben Az Isten, az ördög, Ádám, Luther, Danton, Aphrodite, boszorkányok s tudj' Isten mi minden játszik; hogy kezdődik a' teremtéssel, játszik az égben az egész földön, az űrben - mosolyogtak rá, de olvasni nem akarta senki." 2 2 [Eredeti központozással!] A közvélemény alakításában valószínűleg döntő esemény volt Erdélyi János ominózus, Madách által vitatott megállapítása, hogy tudniillik: „nincs is egyéb hátra, mint végkövetkeztetésül kimondani, hogy Az Ember Tragédiája elhibázott czím, e helyett: Az Ördög Comédiája". 2 3 Madách válaszlevele visszautasította ezt a felfogást, írván: „Inkább írtam legyen rossz Ember tragédiáját, melyben nagy s szent eszméket nem sikerült érvényre hoznom, mint jó Ördögi komédiát, melyben azokat nevetségessé tettem." 2 4 A magyar irodalmi és kulturális közegben azonban ezzel az „ördög" szó már forgalomba jött, aligha lehetett kikerülni. Hogy állunk most már Paulay Ede feltételezhető gondolataival, szcenikai és jelmezelképzelésével? Nem valószínű - bár nem is lehetetlen -, hogy ismerte a Faustus doktorról szóló történetek 1587-es első kiadását. Ebből annyit mindenesetre megtudhatott volna, hogy - mint azt a Fausttal egyezkedő Mephostophiles [sic!] elmondja: „az én Lucifer uram Isten teremtette szépséges angyal, az üdvösség teremtménye volt vala [...], így Lucifer is a szépséges arkangyalok közül való volt [...]"; illetve, hogy „az eltaszított Lucifer nagyra törése és dölyfössége révén maga buktatta meg önnönmagát f...]." 2 5 Kétségtelen, hogy Goethe Faustjában Mefisztó vette át, az égi Prológus meghatározása szerint, Lucifer legendás helyét:
