Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A SZÍNPADON - A Tragédia ősbemutatójának problémái - Adatok és emlékek - Az ember tragédiája

270 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK tett főangyal áll az Úr trónja mellett. Ezt az egységet egyikük hallgatása bontja meg: azé, akit azután az Úr Luciferként szólít meg. A teremtésben való részesedésükről kirobbanó vitájuk végén az Éden két fája átok alá vettetik, Lucifer pedig - Madách instrukciója szerint - „Indul." Öt magát nem az Úr, hanem az Angyalok kara nevezi „megátkozotténak. A költemény legvégén, az „álomtörténelem" után, vagyis az emberiségtörténet kezdetén, a tizenötödik színben megjelenő, igazságosztó Úr továbbra is a Mindenség fontos részeként jelöli meg Lucifert: „működjél tovább" - mondja -, és semmi mással nem bünteti meg, mint hogy éppen az lesz „szép és nemesnek új csírája", amit ellenfele elront, illetve elrontani vágyik. Paulay Edének a Fővárosi Lapokban a bemutatót megelőző két napon megjelentetett előzetes tanulmánya is a nehézségekről vall.

8 A színlapon egyetlenként kezelt, eredetileg három színből álló „Előjáték"-ról így írt: „Angyalkarok dicsőítő éneket zengenek a - természetesen láthatatlan - Úr trónzsámolya körül. Lucifer gúnyosan szemléli a »dicsérő hitvány sereg«-et, bírálgatja a teremtés művét [...]." Tehát Paulay már előzetes elképzeléseiben is elkülönítette Lucifert a négy főangyaltól. Ez a leválasztás azonban nemcsak elméletben történt meg. Rendezőpéldányában látható az első kép alaprajza és a vonatkozó részletes írásos instrukció. Az írásos instrukciók pedig így szóltak: 1. „Előjáték. A mennyben. Angyalok serege térden. A három főangyal középen. Lucifer balra elöl. Hátul felülről dicsfény [...]" 2. A grafikus alaprajz szöveges feloldása: „a. régi napfüggöny, istenszemmel, körülötte kis szárnyas angyalfejek [...] c. fő angyalok Lucifer a földgolyón - sülyedőn [•••] Mefisto felhő ívek, hátul egy új ív közbe 3 fátyol függöny. 1. Kék 2. Rózsaszín 3. fehér legelöl sűrű felhő (új)."