Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - A Csongor és Tünde német előadásai

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL 255 A Nemzetiben 1942. április 11-én volt az Ármány és szerelem bemutatója. Mihelyt George hazaérkezett, április 14-én levelet írt, amelyben körvonalazta a két társulat [!] cserevendégjáték-tervét. Ők német nyelvűÁrmány-előadásukat hoznák, a Nemzeti pedig az Ármány magyar nyelvű produkcióját vinné, valamint Az ember tragédiáját és Grillparzer Medeiáját Peéry Pirivel a főszerepben. Ez utóbbi nem a Nemzeti Színház produkciója volt: 1941. november 26-án mutatta be a Magyar Színház.

9 A cserejáték azonban sohasem jött létre. Hasonlóképpen csak terv maradt George következő vendégrendezése az 19421943-as évadban, mikor is Calderón A zalameai bíró című drámáját állította volna a Nemzeti Színház színpadára.

1

0 Nagyjából ugyanez idő tájt jelenti Németh a kultuszminiszternek, hogy az a jelzett vendégjáték, amelynek során a Schiller Theater együttese játszott volna a Nemzetiben, a német társulat szófiai vendégszereplése miatt „halasztást szenvedett".

1

1 A magunk részéről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a társulati vendégszereplés azon a hallgatólagos honi „törvényen" bukott meg, amely szerint a magyar Nemzeti Színház színpadán nem szabad idegen nyelven, elsősorban németül, játszani. Ezt igazolja az a tény is, hogy végül 1942. november 23-24-én a Vígszínházban lépett fel a Schiller Theater, ahol is Gerhart Hauptmann Veland, der Schmied (Veland, a kovács) című darabját mutatták be Georgéval a címszerepben.

1

2 Tovább folytak viszont a berlini Csongor és Tünde-előadás előkészületei. Június 10-én Németh levélben értesítette Georgét, hogy Pekáry István színpadés jelmezterveivel 22-én érkezik Berlinbe technikai megbeszélésre, amikor is a műhelyek számára átadja a részletrajzokat.

1

3 Július 3-án a német Auslandstelle für Theater (Színházi Külkapcsolatok Hivatala) aláírásra juttatta el a szerződést Némethnek, aki augusztus 5-én augusztus 24-ével kezdődő szabadságot kért Szinyei Merse Jenő kultuszminisztertől. Az engedélyt két nap múlva, szeptember 20-ig terjedő időtartammal megadták.

1

4 Közben furcsa félreértést kellett tisztázni. A magyar külügyminisztérium valamely okból azt hitte, hogy a berlini előadás magyar nyelvű lesz, és ezért az illetékesek tájékoztatására háromszáz német nyelvű Csongor és Tünde-példányt kért, érdeklődve, hogy van-e nyomtatott fordítása a darabnak. A Kállay Miklósnak küldött levélben Németh közölte, hogy a művet a Schiller Theater társulata német nyelven adja elő. Egyidejűleg tájékoztatta a minisztert, hogy a darabnak kiváló fordítása van, Mohácsi Jenő munkája, amely meg is jelent a Vajna cég kiadásában. (Feltételezte volna Németh, hogy a külügyminisztérium nem tudja: Mohácsi Jenő származása miatt persona non grata a németeknél?)

1

5