Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - A Csongor és Tünde német előadásai

256 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK Indulás előtt még két ügyet kellett Némethnek elintéznie: háború lévén, Dietrich von Jagow budapesti német követtől kérte a saját, illetve az előadás asszisztense, dr. Székely György számára beutazásuk lehetővé tételét; másrészt a kultuszminiszternek tett javaslatot annak érdekében, hogy Heinrich Georgét a magyar kultúra érdekében kifejtett érdemeiért a berlini bemutató alkalmával tüntessék ki, kapja meg a „Magyar érdemrend középkeresztjét a csillaggal". Nincs rá adat, hogy ez megtörtént volna.

1

6 A Csongor és Tünde 1879-es bemutatója óta állandó problémát jelentett: hogyan kellene tagolni a darabot, illetve mennyi lehet a színpadra vitt szöveg. A mű tagolási nehézségei igazából már korábban, Vörösmarty íróasztalánál elkezdődtek. Ezt bizonyítja a mű kézirata is.

1

7 Kiderült, hogy nincs jelezve az első felvonás; hogy a második felvonás kezdetének jelzése először a nyomtatott példány első felvonásának második képéhez került, hogy a negyedik felvonás kezdete nincsen megadva, és hogy az ötödik felvonás kezdetét a kézirat először a negyedik felvonás ötödik képéhez, majd a későbbi ötödik felvonás második képéhez teszi. Paulay Ede az ősbemutatón három szakaszra osztotta a művet: az elsőbe került a Vörösmarty-féle első három felvonás [!]; a második szakasz a negyedik, a harmadik szakasz pedig az ötödik felvonást tartalmazta. Ezt a felosztást Paulay a Fővárosi Lapokban előzetesen bőven indokolta.

1

8 A Nemzeti Színház 1916-os és 1932-es Csongor-felújításai - Csathó Kálmán, illetve Márkus László rendezése - lényegében a Paulay-féle változatot állították színpadra. Az 1937-es, jubileumi évad számára Németh Antal teljesen új szövegkönyvet szerkesztett.

1

9 Drasztikusan meghúzta, és szövegáthelyezésekkel átszerkesztette a darabot. Tizenkét képet alakított ki: a három rész közti első szünetet a negyedik kép utánra (az első hármasút kép végére), a másodikat a kilencedik kép utánra (a Jóskút) illesztette. A frankfurti-berlini vendégjáték alkalmából újabb drasztikus változtatásokat kellett végrehajtani.

2

0 Érthető, hogy amikor a berlini bemutató a megvalósítás felé közeledett, újra át kellett gondolni a Csongor dramaturgiai szerkezetét. Ezt a munkát Németh dramaturgiája segítségével 1941 őszén elvégezte. A Nemzeti szeptember 5-én már az „új" Csongorral nyitott; a rendező az előadás kezdete előtti beszédében részletesen beszámolt a visszaváltoztatásról. Elmondta, hogy az új szerkezet eltér mind a „centenáriumi", mind a külföld számára lerövidített változattól. A háromrészes tagolás első és utolsó része két-két képből áll, a középrész pedig a Hajnal országától az Éj országáig terjedő öt képet tartalmazza. Németh ennek kapcsán a szimmetrikus jelenetépítést hangsúlyozta.

2

1 Jelen tanulmány szerző-