Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Misztériumjátékok a Nemzeti Színházban, 1924-1943

248 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK is jelentős szerepet játszottak. Mindenekelőtt a szöveg kerülhetett a figyelem fókuszába, a korábbi technikai trükkök teljes mellőzésével. Ugyanakkor bizonyos sajátos szintézist is jelentett. Mindenekelőtt megmaradt a Missa Solemnis triptichon-szárnyasoltár megoldása, persze, méretének egytizedére redukálva. A képek szerint változó sima, festett oltárképek szimbolikus-dekoratív hátteret biztosítottak, hogy hatásuk, mint azt Németh egy tanulmányában megfogalmazta: „Az állandó keret térbeli és plasztikai elemeinek viszonylatában maga is valóságerőt nyer, helyesebben a keret és a középmező együtt olyan imaginárius és irracionális légkört teremt, melyből a nézőnek minden valóság és szimbólum-szomjúsága kielégülhet [...]. Számunkra most ez a színpad nemcsak formailag oltár, hanem lényegében is [...] a közönség vallásos játék tanúja lesz. Vallásos játéké, olyan játéké, amely az életről gondolkodik és az életről való gondolkodása közben eljut az ember örök és megoldhatatlan problémáira való egyetlen feleletig: a letérdeplésig Isten előtt!"

9 A mű eredeti irodalmi formájához közelítette a látványt az a megoldás, hogy minden oltárkép „szalagfeliraton" tette olvashatóvá az adott kép egy-egy jellegzetes idézetét. Valóban, erőteljesen koncentrált színi alkotás jött létre, sok néző számára a Madách-mű legközvetlenebb hatású, szuggesztív erejű előadása. Az 1938-as esztendő azonban nem csak ünnepet hozott. Márciusban szállotta meg Hitler Ausztriát (valószínűleg a durva beavatkozás miatti tiltakozás nyomán nem engedélyezték a németeknek az Eucharisztikus Világkongreszszuson való részvételt), Magyarországon pedig a nagy ünnep megnyitása utáni negyedik napon, május 29-én hirdették ki az 1938. XV törvénycikket, az úgynevezett „első zsidótörvényt". 1940 tavaszán új magyar vallásos művet mutatott be a Nemzeti Színház. Csanády György INRI című „húsvéti színjátéka" került színre három részben, hét képben. Az első rész Lázár otthonában játszódott, Jézus megpróbáltatásának előestéjén. A második rész helyszíne Pilátus palotája volt: az ítélet megszületése. A harmadik rész - alcíme szerint a „legnagyobb csoda" - már a megfeszíttetés után történik. Júdás (a kiemelt jelentőségű szerepet Major Tamás játszotta) visszaadja az árulásáért kapott pénzt. A következő kép helyszíne a Golgota. Jézus már nem függ a kereszten. Ott teljesedik be Júdás lelkiismereti drámája is. Közeleg a Feltámadás csodája. Jézus szerepét, szinte már hagyományos módon, Abonyi Géza kapta, Pilátust Táray Ferenc, feleségét, Claudiát Rápolthy Anna játszotta. Szörényi Éva alakította Máriát, Mártát pedig Makay Margit. - 1940 októberében ismét újdonság illeszkedett a vallásos jellegű bemutatók sorába. Egy fiatal osztrák író, H. Heinz Ortner Szent Borbála csodája