Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Misztériumjátékok a Nemzeti Színházban, 1924-1943

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL 247 (Szabó Margit) osztja szét a játékosoknak. A darabot nagyméretű ítélkezés zárja le, amelynek során a Koldus és a Szerzetes azonnal égbe szállhat, a Királynak és a Szépségnek bűnbánatot kell tartania, a Paraszt kegyelemben részesül, csak a Gazdagnak kell tudomásul vennie, hogy eljátszotta életét. A darab díszletét Jaschik Almos tervezte, rendezője Németh Antal volt. A kísérőzenét Farkas Ferenc szerezte. - 1938 októberében, mintegy a sorozat lezárásául, mutatta be a színház Berezeli A. Károly misztériumjátékát. Témáját a szerző a szeged-alsóvárosi búcsú ihletésére, a „Fekete Mária" csodatevő képével kapcsolatos népmondából vette. A cselekmény hátterét a keresztény és a pogány mohamedán hit küzdelme adta. Musztafa szegedi pasa zsarnoki uralma alatt eltűnik az alsóvárosi templom szép, színes Mária-képe. Egy fiatal parasztlegény, András indul fogadalmi vándorútra, hogy megtalálja az elveszett ereklyét. A darab harmadik képében András „stációkat" jár végig, melyek fölé feketéllő keresztek nyúlnak. A stációk fölötti „karzaton" helyet foglaló „nézők" mint Hangok kísérik András vándorútját. Kút, aranyalmát termő fa, barlang, Hármasút (Buda, Konstantinápoly, és a további stációk felé vezetve), erdő, szélmalom, temető, végül egy harangláb jelzi András fárasztó és egyelőre sikertelen vándorlását, aki végül az alsóvárosi búcsú forgatagába érkezik haza. A vásári sátrakban Csillagjós, Jósnő, Képmutogató (Dózsa György, illetve Mátyás király történetével) fogadja. Mélységes riadalmat okoz, amikor a rabságban élő Piroska összetört testét hozzák be, akit a pasa ledobatott a várfalról. Haldokolva még elmondja Andrásnak, hol találhatja meg az eltűnt szentképet. András elhozza a jelölt helyről az elrablását megszenvedő „megfeketedett Máriát". - Piroskát Somogyi Erzsi, Andrást Juhász József, a Pasát Csortos Gyula alakította. A „Sárkány"-nak Gobbi Hilda kölcsönözte hangját, a Szűzanyát Lukács Margit, a Halált Várkonyi Zoltán jelenítette meg. A misztérium kísérőzenéjét Antos Kálmán, a szegedi dóm orgonista-karmestere szerezte. A tételek között szerepelt többek között „Nyitány a török képhez", „Dávid hegedűje", „Sírásó ének", „Haláltánc". A produkciót Táray Ferenc rendezte, a tánckompozíciókat Szemjon V Trojanov dolgozta ki. A darab tizenöt előadása tisztes fogadtatásra vallott. Még ugyanannak az évadnak a második felében, 1939. május 14-én érdekes kísérletre került sor a Nemzeti Kamaraszínházában. Az ember tragédiája, amely addig mindig nagyszabású, látványos produkcióként volt látható (és okozott rendezői-szcenikai problémákat), ezúttal szinte miniatürizált formában tárult a nézők szeme elé. Nem csak formai-praktikus célt szolgált, hogy például - mint azt a rendező Németh Antal már előzetesen is kifejtette - a produkció utaztatható, esetleg lemásolható legyen. Elvi-eszmei meggondolások