Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Misztériumjátékok a Nemzeti Színházban, 1924-1943

244 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK együttesnek A Tékozló fiú című darab, amelyet 1934. november 2-án vittek színre, a rendezőpéldány megjelölése szerint, mint „misztérium dráma egy 16. századbeli játék motívumaival" került a közönség elé. A jól ismert témához illően a három felvonásos játék hétköznapi környezetben játszódott. Szabad vidék, szérűskert, városkapu előtti terület, a Rongyosok tanyája, „az atyai ház előtt" - a bibliai példázat évszázadok óta megszokott helyszíneit mutatta. A rendezőpéldány szcenikai leírása azonban rendkívül hangsúlyos stilizációs igényt rögzített: „A színpad. Keretes misztérium-színpad megnyitott mélységének hozzáadásával [...]. Az egész színt hatalmas, elliptikus fekete bársonyfüggöny keríti, foglalja és takarja be. Ebbe a fix keretbe helyezendők az egyes színek dekorációi, amelyek a jelzés stilizált hangsúlyával készítendők el [... ] az egyes díszletdarabok kimondottan magukon viselik a darab stílusának - a magyar barokknak! - bőségét és pompáját. Ugyanígy: az egyes szcénák világítása is stilizált: tehát nem generális és naturalizmusból indokolt, hanem megosztott, a darab akciója s pszichikai mouvement-jai szerint (hangsúly, kiemelés, lezárás etc.) változó [...]. A szuffita drapérián transzparens kereszt, amely a történés szerint hol kihuny, hol kivilágosodik. Világossárga szín, amely a darab két utolsó képére teljes, izzó fehérre cserélődik ki."

7 A színlapon már mint „moralitás" szerepelt a játék, amelyet Horváth Árpád rendezett. Kisebb érdeklődést keltett az évad második felében, 1935. április 5-én színre vitt Valaki járt itt címen bemutatott Jerome K. Jerome által 1908-ban írt, modern misztériumjáték (eredeti címén The Passing of the Third Floor Back), amelyben egy Krisztus-szerű idegen tűnik fel egy londoni bérházban jelenlétével megváltoztatva az ott lakók addigi életvitelét. A két világháború közötti korszak vallásos-teátrális csúcsteljesítménye kétségtelenül Németh Antal igazgatásának első, mintegy hangadó produkciója volt, a Missa Solemnis, amelynek bemutatóját 1935. szeptember 28-án tartották. Műsorfüzete rögzítette a körülményeket. Eszerint a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem 300 éves ünnepe, valamint „az ezévi Kath. Nagygyűlés alkalmából" került sor a „liturgikus dráma" színrevitelére. „A Missale Romanum szerint, a Graduale Romanum énekeivel és Beethoven Missa Solemniséve 1 dramatizálta Újházy György." Közreműködött a Palestrina kórus, élén Vaszy Viktor kar igazgatóval, a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara dr. Dohnányi Ernő vezényletével. A szólókat Báthy Anna, Basilides Mária, Székelyhidy Ferenc dr., Kálmán Oszkár (mind az Operaház tagja) énekelte. A cenzúrát a hercegprímási udvar végezte. A kosztümöket, amelye-