Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Misztériumjátékok a Nemzeti Színházban, 1924-1943

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL 245 ket egyébként Nagyajtai P. Teréz tervezett, Leopold Antal kanonok vizsgálta felül. így az előkészületeket a legfőbb egyházi hatóság „nihil obstat"-tal látta el. Az ügy jelentőségének megfelelően alakult a bemutató közönsége is. Jelen volt a kormányzó, Horthy Miklós, a főhercegi családok, Serédi Jusztinián bíboros, Innitzer bécsi hercegérsek, Angelo Rótta pápai nuncius, a püspöki kar, a miniszterek és sok külföldi előkelőség. Az este zenei gerincét Beethoven grandiózus Miséjének öt tétele - Kyrie, Gloria, Credo, Benedictus, Agnus Dei - alkotta. E köré épült a hagyományos mise-szerkezet: Introitus, Lectio, Graduale, Evangelium és így tovább. Ezek során a hozzájuk illeszkedő gregorián dallamok szólaltak meg. Az Introitus adott alkalmat arra, hogy Szent Adalbert (Táray Ferenc), az este „narrátora" bemutassa a magyar szenteket. A különleges díszletet Horváth János tervezte. A színpadon hármas tagozatú oltár (triptichon) volt látható. Középső része tíz méter, két oldalrésze nyolc méter magas volt - ez utóbbiak beforoghattak, s így változó színtereket mutattak be. Mégsem keltette templom képzetét, inkább, mint írták, „a játék a világ oltárán történik". A Németh Antal által kidolgozott rendezőpéldányban, amely az OSZK Színháztörténeti Tárában található

8, harminc [!] mozgáskoreográfia rögzítette a csoportos (ötvenkét némaszereplő) és az egyéni szereplők mindenkori helyzetét. Az Üdvözítőt Lehotay Árpád személyesítette meg, Dávid király szövegeit Abonyi Géza mondta. További fontos szerepet játszott Sugár Károly (Pál apostol), illetve Mihály arkangyal (Várkonyi Zoltán) és Gábor főangyal (Ungvári László). Az Ünnepi Mise utolsó tételeként a bal oldali oltárszárnyon megjelent János evangélista (Apáthi Imre), s elmondta „rejtelmes értelmű szavait az Igéről" majd ő is eltűnt a mélyben. A nézőtér harangzúgás közben világosodott ki. A különleges produkciót tizenhatszor tűzte műsorára a színház. Jeles alkalomnak ígérkezett az 1938-as év. Érthető módon a hazai eszmeiszellemi hátteret a „Szent István Év" jelentette. Ezzel kapcsolatban a katolikuskeresztény szellemiség kiemelt megünneplésére Magyarországon rendezték meg május 25-étől kezdődően a XXXIV Eucharisztikus Világkongresszust. A Nemzeti Színház abban a naptári évben négy idevágó tematikájú darabot állított színpadaira. - A Godiva, Kállay Miklós műve, „játék a lélek értékéről" január 14-én került színre. - A hit győzelme, T. S. Eliot kórusos-verses tragédiája Thomas Becket mártírhaláláról kamaraszínházi produkcióban szólalt meg május 19-én, néhány nappal a világkongresszus megnyitása előtt.