Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Misztériumjátékok a Nemzeti Színházban, 1924-1943

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL 241 állandó, stabil építészeti konstrukcióval. Lépcsős-emelvényes rendszer alkotta a játék színhelyéül szolgáló „misztérium-színpadot", melyet a háttérben trapéz alakú híd kötött össze. Alatta boltíves tér alakult ki, oldaloszlopokkal. Ezt az alapszínpadot egészítette ki azután az egyes képekhez szükséges minimális korjelzés. A korabeli kritika, bár elismerte a kezdeményezés újdonságát, túlságosan merevnek minősítette az addigi megoldásokhoz képest szokatlan, állandó keretet. Ezt a felfogást erősítette tanítványa és munkatársa, Horváth Árpád elemzése is (Az ember tragédiája a színpad szempontjából, 1931.) Madách művének 1932-es, általa rendezett felújítása előkészületekor. Tömör végkövetkeztetése így szólt: „Az E. T. egy szavakban komponált nagymise. A darab mítosszal kezdődik, s mítosszal végződik. Isten a mű megoldása. A XV szín olyan, mint egy alleluja."

3 De hogy Hevesit ebben az időben mennyire lenyűgözte a „színpad-misztérium" gondolata, azt igazolta következő nagy vállalkozása, Goethe Faustja mindkét részének egy estén való bemutatása is. Az 1927. május 30-án tartott bemutató előtt tanulmányt olvasott fel a Kisfaludy Társaság egyik ülésén, amelynek szövegét azután a Magyar Színpadban meg is jelentette.

4 A fejtegetés második fejezetének címe: „Faust" nem tragédia, hanem misztérium. Hevesi véleménye szerint a költő nézőpontja dönti el, hogy „honnan nézi" az emberi tragédiát: „A földről-e vagy pedig a mennyből, emberi szemmel-e vagy pedig isteni szemmel, hogy az ember tragikus helyzete és küzdelme a földön kezdődik-e és a földön ér-e véget, vagy pedig a mennyben kezdődik-e és a mennyben ér-e véget?" Márpedig mind a Faust, mind pedig Az ember tragédiája az utóbbi kategóriába tartozik. Döntő különbség az is, hogy míg a tragédiának „végső mozzanata a halál és a megsemmisülés, a misztérium végső mozzanata a megváltás". így azután az előadás záróképeként a mennyország patrónája, Szűz Mária, az angyalok körében a vezeklő Margit könyörgésére irgalmába fogadja Faustot, akit énjének jobbik része s az isteni kegyelem megment az elkárhozástól. - A „misztérium"JFí3W5fot Kozma Andor új fordításában szólaltatták meg. A címszerepet Abonyi Géza és Lehotay Árpád felváltva játszotta, Mefisztót Palágyi Lajos alakította, Margit szerepében Váradi Arankát és Tőkés Annát lehetett látni, a második rész női főhősét, Szép Helénát pedig Cs. Aczél Ilona játszotta. Az előadás fárasztónak bizonyult. Ezért az 1932-es felújításkor már csak az első részt vitték színpadra. A színház vallásos tárgyú sorozatába eddig csak klasszikus szerzők - Gréban, Madách, Goethe - művei kerültek be. Hiányzott még a kortárs hang. Ezért figyelt fel azonnal Hevesi arra a bemutatóra, amelyet a bécsi Burgtheaterben