Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Misztériumjátékok a Nemzeti Színházban, 1924-1943

242 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK tartottak 1928. január 21-én. Max Mell (1882-1971) osztrák író trilógiájának harmadik darabja, a Das Nachfolge Christi-Spiel került színre, főszerepében, egy várúr alakjában a színház híres művészével, Raoul Aslannal. A Nemzeti Színház Kosztolányi Dezsővel fordíttatta le a darabot, és Új passiójáték a Mi Urunk Jézus Krisztus követéséről címmel, kétrészes formában már egy év múlva, 1929. március 22-én be is mutatta. A frontot járt és az átéltektől megrendült szerző formailag a népi hagyományokhoz nyúlt vissza, tartalmilag pedig a konzervatív katolicizmus álláspontját fogadta el és szólaltatta meg. A török háborúk idején játszódó cselekmény alapötlete egy Lope de Vega-dráma nyomán alakult ki, amelyben a mindent legyőző szeretet jegyében egy gyermek mártírhalála váltja meg a bűnösöket. Mell úgy vélte, hogy az evangéliumi gondolatot már nem a régi passiók eseményeinek felidézésével lehet hatékonnyá tenni, hanem új, koncentrált látvánnyal kell hatni a ma emberére: szünet nélküli, egyetlen, fokozódó feszültségű történés felmutatásával. Archaizáló stílusú bevezető soraival a látottak „játék"-jellegére utalt.

5 Kiemelt jelentőségű Voinovich Géza műve, a Magyar Passió [sic!], amelyet a Nemzeti Színház 1931. március 27-én mutatott be, és sikerrel, huszonegy alkalommaljátszott. A „magyar" jelzőt több szempont is indokolta. Hazai szerző darabja volt, és magyar történelmi háttérben játszódott. A szövegkönyv első oldalán az alábbi meghatározás szerepelt: „A Mi Urunk Jézus Krisztus életének, kínszenvedésének és halálának üdvösséges emlékezetére testben szem elé ábrázoltatik Kassa városában magyarországi Szent Erzsébet épülő egyháza előtt a kassai venerabilis szerzetesrendek és nemes nemzetes tanuló ifjaik által az Úrnak 1465. esztendejében." A fikció tehát az, hogy a Nemzeti Színház előadása mintegy rekonstruál egy nemzeti-vallásos-egyházi eseményt. A keretjáték szereplői - kassai paptanárok, templomépítő iparosok, magyarok és németek, diákok - előbb saját személyükben, később pedig különböző szerepekben is láthatók. A nagyszabású záró apoteózis után a „szerzetesek kezdik leoldani egymás válláról a szárnyakat. A diákok a fáklyákat szedik össze. A játékhoz öltözöttek, farizeusok, királyok, katonák, kezdik levetni a palástot, leteszik a koronát, sisakokat [...]. Lassan oszlanak." A paptanárok nevét - Gratianus Kézdi, fráter Potyó Bonaventura, pater Csergő Chrysogonus - Voinovich a későbbi csíksomlyói misztériumokból emelte át a saját szövegébe. A keret után induló játék első felét Káin, Ábel, a Sátán, Ádám és Éva jelenete indítja, amelyet egy moralitás-típusú jelenet követ a fekete álarcú Kapzsiság, a római sisakos Kevélység, a magát acéltükörben nézegető Bujaság, a korbácsos Harag és a görög pepiont viselő Ficsúr, illetve