Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Misztériumjátékok a Nemzeti Színházban, 1924-1943

240 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK ra. A 4. században játszódó események főhőse Genesius, a római birodalom legkiválóbb színésze. Megbízást kap a császártól, hogy olyan drámát írjon és mutasson be, amelyben megvédi a régi hitet a veszedelmes gyorsasággal terjedő új tanok ellen. Genesius tréfás keresztelési szertartást iktat a cselekménybe. De amikor a színpadon a keresztvíz éri, látomásában Krisztus jelenik meg a szeme előtt, megtér és kereszténynek vallja magát. Új hitét nem hajlandó megtagadni és imádkozva indul a kínhalál felé. A dráma, amelyet 1929-ben felújítottak, egy híján ötven előadást ért meg. Amikor Hevesi a Gréban-passiót műsorra tűzte, intenzíven foglalkozott vallásos tárgyú témák színpadi lehetőségeivel. Középkori drámákat tanulmányozott, elolvasta a hazai misztériumhagyomány nyomtatásban is megjelent szövegeit, hiszen a csíksomlyói passió anyagának egy része Fülöp Árpád és Alszeghy Zsolt munkássága nyomán már a századforduló óta rendelkezésre állt. Nyilván ismerte Max Reinhardt ez irányú munkásságát, aki 191 l-ben mutatta be Karl Gustav Vollmoeller Das Mirakel című játékát és a HofmannsthalféleJedermannt, majd 1922-ben a Salzburgi nagy világszínházat. (Ezeket azonban Hevesi sohasem vitte a saját színpadára.) Viszont 1924-ben, tehát a Grébanpassió évében tanulmányt jelentetett meg a Magyar Kultúra című folyóiratban a Színház és kereszténység témakörében. Hevesi, miután 1923-ban új rendezésben vitte színre Az ember tragédiáját, már három év múlva ismét nekivágott a nagyszabású feladatnak. Az új premier (1926. október 30.) előtt bő indokolását adta döntésének a Magyar Színpadban. A következőket írta: „Minden középkori misztérium mennyei prológgal kezdődött, épp úgy, mint Az ember tragédiája és a prológ ott is, mint Madáchnál, Isten és a Sátán között folyó harc volt. [...] Ez a drámai játék, mondjuk: ez az isteni színjáték csak úgy volt megvalósítható s a nézők számára érzékeltethető, hogy a mennyország, tehát Isten jelenléte az egész passión keresztül nyilvánvaló maradt, csakúgy, mint a Sátáné. Ez adta meg minden misztériumnak végső egységét és drámaiságát. Fölvetem a kérdést: miért ne lehetne Az ember tragédiáját, e legteljesebb színpadi misztériumot, abba a keretbe helyezni, amely természetes kerete, mert egész kompozíciója szerint abból származott. Miért ne lehetne Isten és Lucifer küzdelmét állandóan láthatóvá tenni, amikor a misztérium-színpad a maga hármas tagoltságával, gazdag elosztásával egyenesen kínálkozik e feladat számára?"

2 A rendezői koncepció szcenikai megvalósítása nagyvonalúnak bizonyult. Ifj. Oláh Gusztáv egész magasságában nyitott színpadot tervezett, benne egységes,