Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Misztériumjátékok a Nemzeti Színházban, 1924-1943

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL 239 tózkodnak itt, a Bűnbeesés perét pedig az Igazság és a Könyörület - vádló és védő - folytatják le. A bizonyítási eljárást négy napon át [!] láthatták a nézők. Az első napon Jézus születését, a Pásztorok és a Bölcsek látogatását, Heródes és a gyermekgyilkosság történetét, valamint a felcseperedett Kisjézusnak a templomi tudósokkal folytatott vitáját (a Sorbonne-ról ismerős érvekkel) mutatták be. A második napon Keresztelő János véres históriája került színre. Groteszk démon-betétek színesítették a kánaita lányának meggyógyítását. A Hegyi beszéd kétszáz soron át szólalt meg. Ezt a részt Jézus elfogatása zárta le. A harmadik rész volt a tulajdonképpeni „passió": Jézus elítélése, kereszthalála, temetése. Itt hangzott el Mária „planctusa", az édesanya siralma. Ide fonódott be Júdás keserves drámája, pusztulása. A negyedik napon játszották el a feltámadott Krisztus alakjával kapcsolatos jeleneteket. A keretjátékot a Megváltást ígérő „záró-moralitás" fejezte be: csókkal békült meg az Irgalom az Igazsággal, a Béke az Igazságszolgáltatással. - A Nemzeti Színház előadásáról szólva Pukánszkyné Kádár Jolán is felismerte az „új tradíció" indulását, emlékezvén a „festői" rendezésre, a Leonardo-freskó nyomán megelevenített Utolsó vacsorára, a Krisztus-figurához méltó kettős szereposztásra: Ódry Árpádra és Abonyi Gézára. Harsányi Kálmán pontosan igyekezett megragadni a két alakítást: „Ódry Krisztusából a világmegváltó gondolat mindent lebíró erejét olvastuk ki, mely évezredeknek mutat sziklaalapot az építésre. Abonyiéban a Pásztort láttuk, az isteni Bárányt, aki az elnyomott jókat, némán szenvedőket és a jámbor alázatosság fegyvertelenjeit vezeti a földi nyomorúságból kivezető egyetlen út meredekén [...]."

1 Nagy elismerés fogadta Tasnády Ilona Mária-alakítását is. A zenét Lavotta Rezső állította össze gregorián dallamokból, illetve Bach, Händel, Scarlatti, Liszt motívumaiból. - Még ugyanabban az évben karácsony másodnapján a fiatal Horváth Árpád - akkor még rendezőgyakornok - saját művel, egy Betlehemes játéknak nevezett misztériumjátékkal jelentkezett („színre alkalmazta és rendezte"), amelyet a Nemzeti Kamaraszínházában mutattak be, és hét előadást ért meg. Hevesi Sándor igazgatásának második évadjában szólalt meg ez a hang először a Nemzeti színpadán, jelezve az új vezető belső elkötelezettségét. Életrajzírója szerint Hevesi 1900-ban tért át „hivatalosan" a katolikus vallásra. Hogy ez nemcsak alkalmi elhatározás vagy éppen asszimilálódás diktálta lépés volt, igazolta az is, hogy „hitvalló" drámáját, a Császár és komédiást Hevesi 1919 februárjában, a hazai forradalmak csúcspontjának idején, a proletárdiktatúra kimondása előtti napokban vitte színpad-