Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Németh Antal enciklopédiája - Színészed lexikon, 1930

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL 235 me című értekezése akkoriban - 1926 - jelent meg a Symposion kiadásában). A tanulmány alcímei: „A színjátszás és tánc »ősállapota«", „Az őskultúra köre", „A »bumerang-kultúra« köre", „A totemisztikus kultúrkör", „Az anyajogi kultúrkör", „A pásztornomád kultúrkör" (benne a sámán-színjátszás ismertetésével), „A szabad apajogi kultúrkör". Ezeket követték a „Területi sajátosságok": Amerika, Polinézia és Mikronézia, Indonézia, az Északi kör, a dél-ázsiai magaskultúrákjellegezetes formáiról. Ehhez csatlakozott a „Tánc és színjátszás őskora" című fejezet, amely a paleolitikumtól kezdve az ókori mediterrán világ emlékeit rendszerezte. Erre az anyagra épülhetett fel azután a szorosabb értelemben vett színháztörténet. A külföldiekkel kezdve a nagyobb egységeket itt az „Angol színjáték" (Maria Los, berlini kutató tollából), a „Francia színjáték" (Benedek Marcell és Németh Antal közös cikke), a görög-római cikk (szerzője Czebe Gyula (1887— 1930), a budapesti egyetem klasszika-filológia tanára) jelentette. „A Japán színjáték és tánc"-ról az Amerikában élő Albert Maybon írt, „Kína színjátszásá"-t Edmund Erkes (1891-1958) Lipcsében működő sinológus ismertette. A „Német színjáték történeté"-re volt hazai szakértő is. Pukánszkyné Kádár Jolán (1892-1989), aki harmincöt hasábon számolhatott be a hozzánk oly közel álló nyelvterület színháztörténetéről. Igen nagy tér, harminchat hasáb jutott az „Olasz színház és tánc történeté"-nek is, amelyet a Firenzében és Milánóban tevékenykedő kritikus, Mario Ferrigni (1878-1943) írt meg a lexikon számára. Váratlanul bő helyet kapott az „Orosz színjáték és tánc", mintegy húsz hasábot. Szerzője a Karánsebesen 1891-ben született, majd 1963-ban New Mexicoban elhunyt, a húszas években Bécsben működő irodalom- és kultúratörténész René Fülöp-Miller volt. Nagyszabású, európai jelentőségű, színes illusztrációkban gazdag főműve, a Das russische Theater még a lexikon készítésének idején, 1927-ben jelent meg, ma már pótolhatatlan anyagokat közölve. A szerkesztő Németh Antal szigorúan tudományos elfogulatlanságát igazolta, hogy a „Román színjáték"-nak Sulica Szilárd tollából húsz hasáb jutott, ugyanannyi, mint a spanyol színjátékkultúrának. Kis terjedelemben ugyan, de szócikkekben tájékoztattak a belga, bolgár, cseh, dán, egyiptomi, észt, finn, holland, lengyel, lett, litván, portugál, svájci, svéd, szerb-horvát-szlovén, török, ukrán, sőt a zsidó színjátékról is. A magyar színészet története méltó arányban szerepelhetett a lexikonban. Kéky Lajos (1879-1946) irodalomtörténész, az MTA tagja, hatvanöt hasáb terjedelemben [!] foglalkozhatott tárgyával. A szócikket lezáró többhasábos bibliográfiát Tiszay Andor (1900-1986) állította össze. Ő ezekben az években igen