Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Németh Antal enciklopédiája - Színészed lexikon, 1930

234 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK telmet. Ez az »anyag« magában foglalja a dráma lényegét: a konfliktust. [...] A jellemek annyiban állanak a néző előtt, amennyiben a Dialóg folyamán ki tudnak alakulni, mégpedig nem úgy, hogy mit mondanak magukról, hanem hogy a Dialóg alakjába öltöztetett cselekvés hogyan világítja meg őket. A helyzetnek a Dialógból kell kiderülni, és folytonos változásait a Dialógból kell látnunk." És így tovább. Jelentőségét aligha becsülhetjük túl. Az esetleges várakozástól eltérően Németh Antal viszonylag kevés elméleti cikkét helyezte el a lexikon anyagába. Kézenfekvő volt, hogy a „Dráma és színész", a „Színész", illetve az „Utánzás" gondolatkörére vonatkozó mondanivalójához felhasználta nemrégen megjelent egyetemi doktori disszertációjának az anyagát. Némiképp periferikusnak hat viszont, hogy a „Közönség" címszavát is ő írta, illetve - nyilván korai tanulmányútjai tanulságaiból - a „Futurizmus" ismertetését is elvállalta. Hevesi Sándort is felkérte néhány szakcikk megírására. Érdekes, hogy a Nemzeti Színház akkori nagyműveltségű igazgatója nem valamiféle magas elvi kérdéscsoporthoz szólt hozzá, hanem a „Félreszólás a színpadon", a (színészi) „Hang", a „Hangsúlyozó mozdulatok", a „Kiegészítő akció" a „Monológ" és „Páthosz". illetve a „Szövegpótló akció" kimondottan színésztechnikai problémáit világította meg. - Ugyanennek a kérdéscsoportnak a másik oldaláról szólt Ódry Árpád, aki a „Szavalás- és előadóművészet", a „Szerepfölfogás" és a „Színpadi beszéd és szavalás" tudnivalóit dolgozta föl. A színjáték gyakorlatának „külsőséges" alkotóelemeiről egy korabeli neves külföldi szakember írt alapos szócikkeket. Wilhelm Treichlinger (Bécs, 1902Zürich, 1973) a német nyelvterület elismert dramaturgja illetve rendezője volt, aki Berlinben, Bázelben és Bécsben dolgozott, majd 1938-ban menekültként végleg Svájcban telepedett le. Sokoldalú munkássága között szerepeltek kínai, illetve japán nyelvből készített műfordítások is. Németh Antal valószínűleg korai tanulmányútjai során ismerkedett meg vele. A magyar lexikon számára ő írta a „Jelmez" és a „Maszk" rendkívül bőséges címszavait harminc, illetve tizenöt hasábon, majd pedig a „Színházépület történeté"-t további tizennégy hasábon. Az enciklopédia legnagyobb terjedelmű része természetesen a színháztörténet. Az alapvetést kétségtelenül a „Tánc- és színjátszás a primitív népeknél" című tanulmány végezte el, amely százharminchat [!] hasábnyi terjedelemben számolt be a korabeli, de talán még a mai olvasók számára is jórészt ismeretlen világokról. Éppen ezért indokolt a szócikk belső szerkezetét ismertetni, hogy fogalmunk legyen Juhász Vilmos (1899-1967) irodalomtörténész, a lexikon munkatársa, helyettes szerkesztője munkájáról (Az őskultúra szelle-