Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Németh Antal enciklopédiája - Színészed lexikon, 1930

232 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK Németh Antal enciklopédiája Színészed lexikon, 1930 Nem sokkal az első világháború befejezése után nagyszabású kezdeményezés indult Győző Andor budapesti kiadóvállalatánál. Művészeti lexikonok sorozatát kezdték előkészíteni. 1926-ra készült el az első kettő. A Művészeti lexikont Éber László művészettörténész (1871-1935) szerkesztette. Tárgykörébe esett az építészet - szobrászat - festészet - és az iparművészet. Még ugyanabban az évben jelent meg az Irodalmi lexikon Benedek Marcell (1885-1969) irányításával. Előszavában arra hívta fel a figyelmet, hogy nem száraz adattömeget kínálnak fel. Magasabb célkitűzésük volt: „Minden nagyobbacska cikk, kritika, esztétikai értékelés, tömörített essay." A munkatársak között jónéhány olyan is akadt, aki a soron következő Színészeti lexikonban (1930) is kapott feladatot, így például Bonkáló Sándor, Czebe Gyula, Hevesy Iván, Juhász Vilmos (a főszerkesztő közvetlen munkatársa), Kunos Ignác, Schöpflin Aladár, Sebestyén Károly, Szerb Antal és a fiatal szerkesztő, Németh Antal (akkor 27 éves). Szintén 1930-ban jelent meg a sorozat negyedik, egyben utolsó kötete, a Zenei lexikon, a „zenetörténet és zenetudomány enciklopédiája", amelyet Szabolcsi Bence és Tóth Aladár szerkesztett. A Színészeti lexikon előszavát a szerkesztő - Németh Antal - fogalmazta meg. Megállapította, hogy vállalkozásuk megelőzi e téren „a nagy nyugati nemzeteket", mert „elsőnek foglalja össze a theatrális művészetek egyetemét". Kifelejtette, hogy ez a lexikon „nemcsak helyben és időben törekedett egyetemességre és teljességre, hanem abban is, hogy a színpad művészetének szűkebb területe mellé felvette az összes rokonágakat, az emberiség minden színészies megnyilatkozását, így a filmművészetet, a táncot, a cirkusz és a varieté művészetét, a színészies népszokásokat, az ünnepi játékokat, a bábszínházat, stb." [Sz. Gy. kiemelése] A teljes mű ezeregyszáz kéthasábos oldalt tett ki, összesen mintegy százötvennyolc nyomdai ív terjedelemben. A szöveget körülbelül kétszáz fekete-fehér fotó „táblákra" rendezve, és több száz grafikus ábrázolás illusztrálta. Kivételes gazdagsága már ebből is kitűnhet. Anyaga lényegében három, egymástól világosan megkülönböztethető részre bontható (és minden jel szerint a szerkesztő is ezen az alapon indult el): elmélet, színháztörténet, színészlexikon. Ez utóbbiról ezúttal csak annyit ér-