Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

Mozaiklapocskák

MOZAIKLAPOCSKÁK 21 egyik felfelé törekvő ágának éveiben. Talán kommentár sem kell ehhez a színház nélküli rendezői programhoz. Szakdolgozati témák Ezek után aligha lehet csodálkozni, hogy az egyetemi másodév után, amikor a szakdolgozati témalehetőségek között kellett/lehetett választani, a profeszszoraim által felajánlott (biedermeier, angol-magyar hatás) témák helyett nem csekély merészséggel Ibsen németországi recepcióját, illetve a Színházelmélet Angliában, 1882-1930 tárgyú témák feldolgozását kértem és vállaltam. Elméletileg tehát egyértelműen a színház világa mellett tettem le a voksot. A nyarat a berlini Collegium Hungaricumban töltöttem (ahol délutánonként Anda Géza zongorajátékát is hallgathattam) és az Egyetemi Könyvtárban, ahol tulajdonképpen mindent, amire csak szükségem volt, a legfrissebb szakirodalmat is megtaláltam. Disszertációmat azután 1940-ben a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Angol Philologiai Intézete a XXI-es sorszám alatt nyomtatásban megjelentette. 1941 Már benne jártunk a háborúban. Akkor fogalmaztam meg - s ceruzaírással maradt fenn - ezt a lírai látleletet. Csak látszat az, hogy állnak a falak, mert van, aki még rombolni akar. Csak látszat az, hogy felröppen a gép, mert zuhanását várják mindenütt. Csak látszat az, hogy nevetve örülsz, mert szoros marok fogja szívedet. Csak látszat az, hogy látod a jövőt, magadba nézel, s rettent a sötét. Csak látszat az, hogy van, aki segít, aki munkáját, vágyait, eszét, egész életét neked áldozná, látszat, semmi más, mert maga útját úgy tapossa mind, hogy véred csordul, száraz lesz a szád