Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

Mozaiklapocskák

22 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK levegőt vennél, nincsen levegő, és az a másik vakon úgy tapos, hogy győztes hite szinte teljesül. De ő sem élhet, rövid lesz a perc, mert az csak látszat, röpke tünemény, hogy győztes marad minden ünnepelt, mert az csak látszat, hogy az emberek szabadságát az ember szerzi meg, hisz bukott lelke megváltást nem ad... Csak látszat az, hogy boldog és szabad, mert félve-marva darabokra hull. Csak látszat az, hogy állnak a falak, mert van, aki még rombolni akar és arra vár, azért él, arra vár, hogy mikor robban fel majd a világ? Meghívás a Nemzeti Színházba Ezzel párhuzamosan megkaptam a bölcsészdoktori diplomát és megszereztem a középiskolai tanári oklevelet. Ma sem tudom igazán, hogyan történt: egy szép napon, 1941 tavaszán meghívást kaptam a Nemzeti Színház akkori igazgatójától valamiféle beszélgetésre. Végül is arra következtettem, hogy hozzájutott a disszertáció egy példányához, és meg akar ismerkedni velem. A beszélgetésen dr. Németh Antal mellett jelen volt Szűcs László, a kiváló dramaturg is. Miután megtudták, hogy az elmúlt években sok produkciót láttam, azt a „feladatot" adták, hogy az előkészületben lévő Kegyenc című tragédia számára (Teleki László gróf műve) „szereposztási javaslatot" készítsek. Pár nap múlva újabb megbeszélésen ismertettem elgondolásomat. És mivel szinte teljesen egybeesett az ő elképzeléseikkel, úgy gondolták, jobb, ha a házban leszek. Végignézhettem a darab próbáit, majd szerződéssel kínáltak meg. Ilyet ugye, egy kezdő fiatalember nem utasíthat vissza. A Peer Gynt próbáin már rendezőasszisztensi minőségben vehettem részt. Ettől kezdve tizenhat éven/évadon keresztül a magyar színházi élet gyakorló tagja lettem, mint játékmester-rendező-főrendező-igazgató-titkár és nagynagy lelkesedéssel, mint minden. A mozaiklapocskák teljes képpé álltak össze.