Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
Mozaiklapocskák
MOZAIKLAPOCSKÁK 1 7 K '' y v >• d i a \ . v A M A Városi Színházban ' rf, hm és lnté/t> A Majomé Papp Mariska (Major Tamás édesanyja) az 1920-as évek elején engedélyt kért és kapott arra, hogy a Népopera épületében (ma Erkel Színház), amely 1924-ben a főváros kezelésébe került, az iskolák tanulói számára színi előadásokat tartson. Ettől kezdve közel két évtizeden át - a közben sokszor változó színházbérlők személyétől függetlenül - rendszeresen mutatott be jórészt olyan darabokat, amelyek a Nemzeti Színház műsorán is láthatóak voltak. Részben az eredeti szereplőkkel, de azután egyre több új, fiatal művész bevonásával. Édesanyám, aki ezekben az években polgári iskolai énektanárnő volt, időről-időre vitte a maga osztályait. Engem meg, mondjuk így, mintegy a hóna alatt. Évente így egy-két produkciót végignézhettem én is. Ha emlékeim nem csalnak, főként a látvány kötött le. Valószínűleg a kései emlékek között szerepelt a Teli Vilmos küssnachti jelenete: egy baloldali sziklacsúcson áll a címszereplő felvont íjjal, hogy lelője a kegyetlen helytartót, Gesslert. Valóban megragadó ereje kellett, hogy legyen ennek a képnek, ha túlélte az azóta eltelt évtizedeket. Gimnáziumi műsoros est 1936-ban Hagyomány volt a Lónyai utcai Református Gimnáziumban, hogy az iskolaév vége felé jótékony célú „háziestélyt" szervez az Arany János Önképzőkör és az Ifjúsági Segélyegylet. így történt ez a mi érettségi évünkben is. Én, mint önképzőköri elnök és Kováts Zsolt (mellesleg országos ifjúsági síbajnok) egyleti főtitkár feladata volt a produkció megszervezése. Rekonstruálva az akkor történteket, két különleges körülmény kapcsolódott ehhez a rendezvényhez. Az első: műsorunkat a már bezárt, „sötét" Király Színházban - ahol az utolsó hivatásos előadásra 1936. február 18-án került sor - tartottuk. Másodszor: itt volt Kós Károly Budai Nagy Antal című történelmi drámája egy felvonásának az ősbemutatója. Színdarabot színházban akartunk előadni. Ezért a fent említett két szervező elment a színházépület akkori tulajdonosához, és az iskola nevében egy délutánra kibérelte a használaton kívüli színpadot. Senki ne kérdezze, hogyan csináltuk, mert az emlékeim erre nem terjednek ki, de a műsort 1936. április 2-án bemutattuk. A harmadik felvonását adtuk elő (nyilván én rendeztem!). Szereplőnek kértük fel például Benda Kálmánt, előttünk járt iskolatársunkat (a későbbi kiváló történész akadémikust). Sőt, még vendég színésznőt is hívtunk (hívhattunk!) a csinos, fekete Szilágyi Szabó Eszter személyében, aki akkor végezte el a Rózsahegyi-iskolát, majd 1937-től Szegedre szerződött.
