Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

Mozaiklapocskák

18 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK Ami pedig az „ősbemutatót" illeti. Kós Károly drámája 1936-ban jelent meg! Budapesten a Vígszínház csak 1937 januárjában vitte színpadra. Kolozsvárott pedig csak a „visszacsatoltság" idején, 1942 májusában mutathatták be. (Ezt persze már a színháztörténész fűzi hozzá.) Hogyan juthattunk ebben a legkorábbi pillanatban az ötlethez és a példányhoz? Valahogy így: 1929-től 1934-ig nálunk tanított az Erdélyből átköltözött Áprily Lajos, 1933-1934-ben pedig ő volt az osztály magyartanára. Valószínűleg hozzá fordultunk tanácsért. Elképzelhető, hogy néhány héttel azelőtt kapta meg a szerzőtől, barátjától a frissen megjelent példányt. Kérésünkre-kérdésünkre bizony ő ajánlhatta nekünk az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapító tagjának a legújabb művét. Valahogy így. Ez bizony már „rendezés volt". Abszolút amatőr. Az biztos, hogy „a" színház, mint élethivatás, nem fordult meg a fejemben. Harald Kreutzberg Ez idő tájt kezdett el Pestre járni szólóestjeivel a kiváló tánc- és pantomimművész, Harald Kreutzberg. A magyar származású, világhíressé vált Rudolf Laban tanítványa volt. (Ezt akkor még persze nem tudtam). A szakkönyv jobban fogalmazza meg, hogy milyen jellegű művészetet láttam magam előtt, mint én tudnám: „Kiváló kifejező tehetségével és pantomim készségével eredeti stílust tudott kialakítani. Kezeivel határozott tartalmat, szuggesztív jelentést tudott adni dekoratív vonalakkal megrajzolt légies figuráinak. Álarcokkal, leplekkel egészítette ki a sima háttér előtt sokszor hátborzongatóan suhanó alakjait." (Vályi Rózsi) Olyan számai voltak, mint Az apokalipszis angyala-, Az udvari bolond tánca. Egy kamasz figyelmét méltán köthette le. A lendületes, lírai teatralitás különleges vonzerejét képviselte. A Ring az Operában Ügy az érettségi körül, meg utána egyre gyakrabban, a „középosztály" két színházába, az Operába és a Nemzetibe kezdtem járni. Az előbbibe csak ritka alkalmakkor, mert az túl drága volt a magunkfajta számára. De éppen ilyen különleges alkalomnak számított egy Ring-ciklus. Óriási élmény volt tömény formában találkozni a „Gesamtkunstwerk" gyakorlatával, lehetőségeivel. Zenei alapképzettségem magasabb volt az átlagnál. Evek óta tanultam zongorázni s ez idő tájt már a Fővárosi Felsőbb Zeneiskola egyik osztályában szorgalmatoskodtam. De a megelevenedett muzsika, a látható és hangzó világ együtt valóban felejthetetlen