Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL - Vesztes harc a Nemzeti Színházért - Az 1863-as petíció
A NEMZETI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL 169 Vesztes harc a Nemzeti Színházért Az 1863-as petíció Pesti művészkörökben 1863 tavaszán egyre több szó esett egy felterjesztésről, amelyet a Nemzeti Színház ügyében felsőbb hatóságok elé kívántak eljuttatni. A „petíció" elkészült és a Hölgyfutár 1863. július 28-i számában Reviczky Szevér az alábbiakat jelenthette: „A petitiot magát az erre megbízottak: Dobsa és alólirott f. hó 23-dikán délelőtt nyújtották át Bécsben Ő cs. kir. Felségének, ki az ügyben tett kérelmes előadásukat igen szívesen és kegyesen hallgatta ki s azon kérésükre, hogy ezen ügyben az 1861. országgyűlési bizottmány véleményét óhajtanák irányadóul vétetni, legkegyelmesebben felelni méltóztatott, hogy mennyire sajnálja, hogy az adományozás által még a cél elérve nincs, s hogy az ügy megvizsgálása után kérelmüknek minél előbb elég fog tétetni. Ezen jelentéssel tartoztunk a közönségnek, tartoztunk eleinknek, különösen író- s művészbarátainknak - kik a petitiot velünk együtt aláírták." Ebben a híradásban van néhány kulcsszó, amelyek „feloldása" nélkül nem lehet igazán megérteni az eset jelentőségét. Az egyik az „1861. országgyűlési bizottmány"-ra való hivatkozás. A másik az „adományozás" megemlítése. A harmadik: azok az „író- s művészbarátok", akik a petíciót aláírták. S végül, de nem utolsósorban, az a tény, hogy a Schmerling-abszolutizmus legsötétebb időszakában magyar királlyá még meg nem koronázott Ferenc József fogadta az „irodalmi ellenzék" két vezető tagját és kérelmük ügyében intézkedést ígért. Ez az utóbbi tény már csak azért is feltűnő, mert eddigi színháztörténetírásunkjelentéktelen epizódnak minősítette ezt a petíciót, melynek indítékait szinte kizárólagosan személyi sértődésekben vélte felfedezni, s aláíróit is „túlnyomó részben teljesen jelentéktelen egyéneknek" könyvelte el. 1 Az 186l-es országgyűlés, amely áprilistól feloszlatásáig, augusztusig ülésezett, bizottmányt alakított ki, amelynek zárójelentését, a Nemzeti Színház addigi sorsának elemzését Jókai Mór készítette el; de vitájára s így intézkedések hozatalára már nem kerülhetett sor. (Az országgyűlés egyébirányú színházi érdekeltségű eseményeit Pukánszkyné Kádár Jolán és Bory István részletesen feltárta.) 2 Számunkra itt az a lényeges, hogy az uralkodó előtt az 1863-as petíció felterjesztői arra a bizottmányra hivatkoztak és mintegy „jogfolytonosságot" kívántak sugalmazni - a merőben más politikai helyzet ellenére.
