Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

Mozaiklapocskák

16 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK Játékszöveget írok Legalábbis belekezdtem. 1925 körül járhatunk. Megmaradt a spárgával öszszefűzött idétlen papírcsomó. Ceruzával írott kisiskolás párbeszédek. Néhány oldal után végleg abbahagyva. De miért kezdtem el egyáltalán? Van elbeszélés is: A pünkösdi rózsa. Drámaian kezdődik: „A királylány eltűnése". Oldalanként illusztrálva. Ehhez a mondathoz egy szoba tartozik - egy ajtó, egy ablak és egy magános király, koronával a fején. A negyedik rész címe: „A királylányt megtalálják". Magukat láthatatlanná varázsoló vitézek vállalkoznak a kiszabadítására. Kötelező boldog vég zárja a mesét: „Itt a vége. Fuss el véle. Kecskemétre." (Miért éppen oda? A rím kedvéért? Nyilván.) Alhambra Járt nekünk egy remek hetilap, az Aller Képes Családi Lapja. Eredetije a német Aller Familienblatt. Ebben egyszer csak megjelent egy - európai szakkifejezéssel élve - „toy theatre", egy kivágható, felragasztható, színház-makett. Ebben az esetben a londoni Alhambra Színház. Valóban volt ilyen „music hall". 1854ben Panopticon néven nyílt meg, 1882-ben leégett, 1890-ben újjáépítették, 1911-től pedig a változó kor divatját követve revü-produkciókat mutatott be. „Mór" stílben építették és dekorálták. A kontinensről is sokan látogatták. Érthető, ha a német családi újság - egy szintén korabeli gyakorlathoz igazodva - kinyomtatta a „toy theatre" játék méretű részletrajzait. Szerencsémre édesapám egyik öccse műszerész lévén, vállalkozott rá, hogy lombfűrésszel kivágott falapocskákra ragasztja és összeállítja a díszes proszcéniumot és színpadot alkotó részeket. Valószínűleg karácsonyra kaptam meg a fantasztikus és különlegesjátékszert. Ezen a színpadon játszani is lehetett! Kétféle színpadfelülete volt. Az egyik több lapból álló, kiszedhető „padló", a színpadi „utcáknak" megfelelően. A másik a teljes színpadteret befedő vékony üveglap. És ez volt a fontosabb. Mert a szintén közölt „főszereplő" figurák lábát behasított dugóba kellett szorítani, a dugó aljába pedig nagyfejű rajzszöget szúrni. Ha mármost az üveg alatt (hiszen süllyesztő-tere is volt a színpadnak) mágnest mozgatott a játszó gyermek, akkor az üvegfelületen könnyedén csúsztak-mozogtak-éltek a színes alakok. Hát ez már mégiscsak valami volt!