Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - - Látványosság százhetvenhárom előadásban

132 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK képben földbirtokosok. Hasonlóképpen változnak a szolgaszerepek is. Katáng először Deér fegyverese, később királyi pecér, alamizsnás diák, kuruc tizedes, honvédkáplár; Kóró viszont csatlós, majd várnagy, hajdú, labanc kém, káplár, házi huszár. 1848-ban jelenik meg a zsidó ember figurája Schwarz Jokli „közhonvéd" képében, egy jelenettel későbbi megfelelője Fekete Jakab kereskedő (mindkettőt Solymosi Elek alakította). Talán nem tiszteletlenség arra utalni, hogy ez a „történelmi" szerepkezelés lényegében Az ember tragédiája dramaturgiáját hasznosítja: „Ádám mint..., Éva mint..., Lucifer mint..." A csoportos szereplők tömegei is jellegzetesen meghatározottak: az első képben táltosok és gyulák; a másodikban garaboncok, pogány székelyek; a negyedikben jobbágyok; a hetedikben cigányok (köztük Czinka Ferenc és Czinka Panna) és markotányosnők; a nyolcadik képben pedig mint „mezei munkások" vesznek részt a cselekményben. A szövegkönyvvel ismerkedve a mai olvasóban két jellegzetes politikai-dramaturgiai dilemma merül fel. Vegyük az elsőt. Az 1848-as kép címe: „Világos -végül nyílt változás: Éljen a király!" Mostani szemléletünkkel ezt a váltást megoldhatatlan színpadi szituációnak minősítenénk. A Népszínház azonban megoldotta a problémát, mégpedig a rendezőpéldányban leírt, alább idézett módon: DEÉR: [...] Mit zengenek azok a balgák? Föl, föl, vitézek, a csatára, a szent szabadság oltalmára ... A szent szabadság a sárba fúlt ... haha-haha! Bitó a hősök jutalma, bitó! Babér helyett - kötél! (Az utolsó szakasz dala hirtelen megszűnik. Lázasan felugorva) Nem, e nyakra ne tegye kezét a bitang pribék! S e szemek ne lássák temetésedet, ó, elbukott hazám! (Pisztolyát kézbe ragadva letérdel, s az ég felé tekintve) Jövök, Ilonám, jövök, én drága jegyesem! (A pisztolyt a halántékára szegezi. E pillanatban vakító fénybe övezetten egy sugár alakú, díszmagyar viseletű női alak jelenik meg a jobb háttéri sánczon - ceruzás instrukció: a bal oldali járáson megjelenik a Nemtő-szellem, kezében pálmaággal - fején királynői korona, amely alól dúsfonatos barna haj omlik vállaira, [...] megnyugtatólag int Deér felé, akinek a pisztolyt tartó karja lassan aldhanyatlik. Az alak tovább lépdel a sáncz bal széléig, ahonnét ismét Deér felé, majd a háttér felé int a pálmaággal, mire a háttérben egy élénken világított, széles transzparens kép lesz látható, amely I. FerenczJózsef királyunkat ábrázolja, amint az ország nagyjaitól körülvett koronázási dombon a négy vágást teszi. Deér pár pillanatig szemléli a képet, majd fölegyenesedve eldobja a pisztolyt és meggyőződéssel mondja) Győztünk! (Kardot rántva, lelkesen) Éljen a haza! (A kép felé fordulva) Éljen a király! ILONA: (kitárt karokkal siet Deérfelé) Jenő, édes vőlegényem!