Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - - Látványosság százhetvenhárom előadásban

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 133 DEÉR: (hévvel szorítja karjaiba) Ah! (A függöny gyorsan le) A másik dilemmát sem lehetett könnyebb megoldani. A parasztszocialista képben, amikor is az Ügynök nagy reményeket ébresztve hívja Amerikába a szegényparasztokat, a Kádár nevű szereplő elkeseredetten így búcsúzik: KÁDÁR: Hát azt hiszik az urak, hogy én sajnálnám a véremet, ha volna hazám? DEÉR: Mihály, ne káromkodjál! KÁDÁR: (szenvedéllyel) Nincs hazám! Nincs egy röge ennek a szép földnek, egy fája a mély erdőnek, egy fűszála a kövér rétnek, ami az enyim volna. Ez a jó föld nagyobb határbul ontja Neked kincsét, mint amekkorát gyöngülő szemed belátni hatalmas; nekem a szélhordta porszemet is kisírja a könny szememből, mert nem az enyém. Hát vétkezem-e, ha máshol keresem azt, amit itt nem találok, és megtagadom azt a hazát, ami csak neked szent, mert csak a tied?! DEÉR: Te ki tudtad mondani, Mihály, hogy neked nincs hazád; és te meg akarnál válni ettől a mérhetetlen anyaföldtől, mikor annak (Megragadja a Mihály nyakán lógó zacskót) egy hantját sem tudod itt hagyni? Eredj hát, de ezt (Letépi Kádár nyakából a zacskót) ne vidd magaddal, fiam, Mihály, mert ez a marék föld vissza fog sírni arra a drága dombra, ahonnét vetted, s nem lesz tőle nyugtod, amíg vissza nem hozod. Mert: Áldjon vagy verjen sors keze: itt élned, halnod kell! (Kádár erősen támolyog) ÜGYNÖK: (halkan) Mihály gazda, ne ingadozzék! Gondoljon a temérdek földre [...]. KÁDÁR: (visszavesz, és zokogva csókolja a zacskót) Többet ér ez nekem egy idegen világnál! Pusztuljon innen - én maradok! MIND: Mi is! Gondolkodásra késztet ez a két jelenet a maga, számunkra primitívnek tűnő, hamis, brutálisan előkészítetlen fordulataival; mai történelemszemléletünkjoggal ágaskodik ellenük. Mégis figyelembe kell vennünk, hogy a millenniumi közönség nemcsak hogy nem tiltakozott, de teljes egyetértését nyilvánította, amikor százhetvenhárom estén át tódult megtölteni a nagy befogadóképességű nézőteret. Hiszen még a Kárpát-medencén belüli, ma úgy mondanánk: „történelmi megbékélés" eszménye is dramatikus formát öltött. Figyeljük csak: a darab elején a honfoglaláskor legyőzött szlávok egyikének özvegye átkot mond a hódítókra: sújtsa meghasonlás a magyarokat, amíg csak a két nép vérének keveredése fel nem oldja a gyűlöletet! A darab utolsó képében ez is megtörténik Markó Miklós, „egy egyszerű tót paraszt önerejéből