Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - 1811: „Leár" magyarul - Színháztörténeti háttér Történelmi sikersztori
122 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK lott, általszállíttattak. Ami kulisszák, kortinák voltak, azokból Marosvásárhelyre is vittek által, azután a gróf Rhédei László házánál játszódván, sok tableauxra és effélékre az actorok úgy elhordozták, hogy végre semmi sem maradt; a deszkák, gerendák a kőmives pallérnak alkalom szerint állásoknak általadattak." 2 6 Ilyen könnyen megsemmisíthető volt egy színház. Tévedések és korrekciók Az Országos Széchényi Könyvtárban lévő kézirat elején található egy aláíratlan gépelt oldal. Rajta legfelül az „UNICUM!" figyelmeztetés olvasható. Az alatta lévő szöveg olyan téves megállapításokat tartalmaz, amelyek alkalmasak arra, hogy félrevezessék a példány olvasóit. Első bekezdésében ezt írja: „Fordította S. J. 1811-ben". Ezzel szemben már tudjuk, hogy ez az állítás pontatlan, mert azt kívánja elhitetni a későbbi kutatókkal, hogy a teológiai professzor Sófalvi lett volna a fordító. Már pedig a professzor a fordítás időpontjában már másfél évtizede nem élt. A harmadik bekezdésben ez olvasható: „Ezt a darabot a Wesselényi kolozsvári színészei 1820-ig játszották a Sófalvi-féle fordításban, mely a Schröder Ludwig kezdetleges átdolgozása, az ő kifejezésük szerint: megtisztítása alapján készült. A legkevesebb, amit megállapíthatunk, az az, hogy ez bizony rendkívül felületes, pongyola fogalmazás. Az 1810-ben, Wesselényi halála után szervezett társulat teljesen új volt (Wándza „az addig fennálló szerződéseket megszűnteknek nyilvánítja ki"), jellege szerint pedig „lényegében magánvállalat volt üzleti célzattal". 2 7 A Schröder-féle változat a kor gyakorlati színházi szemléletét figyelembe vevő alapos, professzionális munka. Mai szemmel persze el lehet ítélni, s nem kell egyetérteni alkalmazott szempontjaival, de semmiképpen sem „kezdetleges"! Pongyola az a megállapítás is, miszerint: „az ő kifejezésük szerint [... ] megtisztítása alapján". - Kiknek a kifejezése? Hol mondták vagy írták? Végül: túlságosan is magabiztos a negyedik bekezdés azon állítása, hogy „A kézirat Udvarhelyi Miklósnak, a Nemzeti Színház első gárdája egyik kitűnőségének a munkája, ő írta le - úgy látszik a saját számára [...]". Udvarhelyi Miklós személyével és pályájával nemsokára részletesebben is foglalkoznunk kell. Itt röviden csak annyit jegyzünk meg, hogy a darab fordításának időpontjában - 1811. február-március - még nem tartózkodott Kolozsváron!
