Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - 1811: „Leár" magyarul - Színháztörténeti háttér Történelmi sikersztori
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 121 tunk. Hogy a felhasznált szöveg éppen ez a példány lehetett, bizonyítja, hogy a plakáton ugyanolyan helyesírással - azaz tévesen - szerepel a szerző neve, mint a példányon: „Schákespeáré", és persze nem Lear királyt hirdet, hanem csak „Leár"-t. Ami a helyszínt illeti: a bemutatóra a Lóistálló színházzá alakított színpadán került sor. A darab díszletigénye a Schröder-féle változat szerint nem lépte túl a korabeli társulatok lehetőségeinek kereteit. Ezeket pedig az igazgatódíszlettervező-címszereplő Wándza Mihály nyilván tökéletesen ismerte, bécsi festői gyakorlata nyomán könnyedén és színvonalasan kivitelezte. A darab ebben a formájában tizenegy változást igényelt: az első felvonás két helyszínen, a második egyetlen helyen, a harmadik ismét két helyszínt igénybe véve, a negyedik négy különböző helyszínen, az ötödik pedig két helyszínen bonyolódott le. Ehhez valószínűleg négy alapdíszletet készítettek, amelyeket némi kiegészítéssel, „takarással", függönyökkel variálni lehetett. Kellett egy szoba: ebben játszódhattak a Gloster kastélyában, Albany palotájában, Kordélia „karlille-i" lakhelyén történő események. Kellett egy palotaudvar (festett háttér előtti játéktér) az Albany és Gloster kastélya előtt játszódó jelenetek számára. Kellett egy szabad térség (kunyhóval, „szabad térség"-ként, a karlille-i erdős táj, a „Britannusok tábora"), s végül a kor vitézi játékaiban oly sokszor visszatérő tömlöc, a darabzárás helyszíneként. A szereplők túlnyomórészt az 1810-ben megismert együttesből kerültek ki. Wándza játszotta Leart (emellett később Macbethet, Coriolanust, Moor Károlyt Schiller Haramiákjában). A társulat legidősebb tagja, Jancsó Pál Lord Glostert, Gonerilt Sáskáné Koronka Borbála, Regant Kiricsics Jozefa, Kordeliát Simény Borbála (1812 szeptemberében ő is Debrecenben volt) alakította. Edgar Pergő Celesztin volt, Edmund szerepében Diószegi Sámuel lépett fel, Lord Kent Mohai Sándornak jutott (1812 őszén ő is debreceni tag). Osvaldot Rácz Sándor, Albany Hercegét Pergő József, az Öreg szerepét Sipos Mihály kapta. 2 4 1812 nyarán az együttes Baróton vendégszerepelt a Learrel. Szeptember 13. és október 21. között sem játszottak Kolozsvárt. Erre az időre esett a debreceni előadás. Az 1813-as év azonban már a társulat szétesésének jeleit mutatta - csak öt előadásról maradt fenn adat - 1814 áprilisában pedig addigi játszóhelyüket is elveszítették. 2 5 A Lóiskola utolsó tulajdonosa, gróf Bethlen Gergely „a theatrumot kiköltöztette és újra lóiskolává készíttette. Ami fa, deszka, logék, székek, padok, gerendák voltak, és a zárokat a logékról, zárt székekről leszedvén, az új theatrumba - [vagyis a majdani Farkas-utcai színház készülőben lévő épületébe] -, mely már akkor fedél alá vétetett volt, s a munka benne is megál-
