Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - 1811: „Leár" magyarul - Színháztörténeti háttér Történelmi sikersztori

120 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK 4. Márpedig a kézirat félreérthetetlenül rögzíti, hogy a fordítás munkája „1811. Februariusban" kezdődött és „8-ik Martz 1811" fejeződött be. A teoló­gia professzora ekkor már tizenhat éve halott volt! A kérdés tehát most már csak úgy vethető fel, hogy nem élt-e 1811-ben egy másik „S. J.", aki viszont megfelelhetett a fenti feltételeknek? Már csak azért is így kell feltenni a kérdést, mert abban a helyzetben vagyunk, hogy Bayer József kétségeit fel lehet oldani a fordító nevét illetően. Meg lehetett ugyanis találni egy, az eddigi kutatás által figyelembe nem vett adatot. Az Ernyi Mihály „telyes hatalmú Biztos" vezetése alatt működő debrece­ni társulat ugyanis (néhány volt kolozsvári taggal) „Az 1812-dik Esztendőről" összeállított „Magyar Játékszíni Zsebkönyv" tanúsága szerint szeptember 24­én bemutatta a Leart, fordítóként pedig „Azon Szerző és Fordító Uraknak Neveik, kiknek Darabjai 1812-dik Esztendőbenn eljátzódtattak" között „Tit. Sófalvi Jó'sef Úr: Lear" nevét adja meg! Az alábbiakban egy hipotézist kockáztatunk meg. Professzor Sófalvi édesap­ját is Józsefnek hívták, talán elsőszülöttként szállott rá apja neve. A professzor 1784-ben házasodott meg. Nem lehetetlen, hogy házasságából neki is született egy József nevű fia, aki 1811-ben huszonhat éves lehetett, és az ott akkor is tag, rokon, Jancsó Pál révén közelről volt ismerős a társulat és a színház állapotával, anélkül, hogy tényleges tag lett volna. 2 3 Bár!?... Az 1812-es színlapon három xjelöli a „Kornvalisi Hertzeg, Regán Férje" szerep alakítóját. Talán az is megtörténhetett, hogy a magát akkor még némiképp elrejtő, csak nevének kezdőbetűit használó, szemérmes fordító ki­segítette az általa is hiányos létszámúnak ítélt együttest, és felvállalta — teljes anonimitással - az egyik szerepet? Ugyanaz év szeptemberében viszont Deb­recenben a körülményekkel ismerős és a zsebkönyvet szerkesztő Tóth István súgó teljes joggal tulajdoníthatta a fordítás munkáját egy bizonyos Tekintetes Sófalvi József úrnak. Az első előadás Jancsó Pál naptárában tehát 1811. április 4-e szerepelt az első előadás dátumá­ul. Kéziratunk szerint a fordítás március 8-án készült el. így tehát egy szűk hónap állt az együttes rendelkezésére, hogy egyéb munkája mellett felkészül­jön a mű ősbemutatójára. Erről azonban nem maradván fenn adat, a második előadás plakátjára, illetve a jelenleg ismertetett példány adataira támaszkodha-

Next

/
Thumbnails
Contents