Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - 1811: „Leár" magyarul - Színháztörténeti háttér Történelmi sikersztori
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 119 „S.J."-? A figyelem tehát most már mindenképpen a fordító személyére terelődik. A válasz egyszerűnek látszik, mégis némi bonyodalmakat rejt magában. Mindezideig abból lehetett kiindulni, hogy az „S. J." jelölés Sófalvi József nevével oldható fel. A fordítás és a név közti összefüggést Könyves Máté rögzítette 1834-ben megjelent Játékszini Koszorú című összeállítása 158., illetve ugyanennek a műnek 1836-os kiadása 160. lapján a következőképpen: „Leir Király ... Sófalvi József". Ezt az adatot a szakirodalomban először Bayer József ismertette, erős fenntartásokkal: „Ez a Sófalvi József (1745-1794) a kolozsvári kollégiumi tanár és aestheticai író volna?" - illetve: „Nem teljes hitelű adat". 2 0 Mármost milyen tények erősíthetik meg azt a megállapítást, hogy egy bizonyos Sófalvi József nevű ember készítette a fordítást? A család kapcsolata a kolozsvári színház tagjaival nagymértékben valószínűsíthető, mert Sófalvi József professzor édesanyja gidófalvi Jancsó Mária volt, s nyilván közeli rokonságban állott a későbbi híres színésszel, az 1811-1812es Lear Gloster-alakítójával, gidófalvi Jancsó Pállal (1761-1845). A professzor életrajzából kiderül, hogy 1771-től 1776-ig Göttingenben és Leydenben tanult, Erdélybe hazatérve különböző lelkészi állásokat töltött be, 1783-tól haláláig pedig helyettesként a kollégium teológiai fakultását vezette. Magyarra fordította J. G. Sulzer esztétikai-etikai műveit és kiadta Bod Péternek (megírásakor betiltott) latin nyelvű tanulmányát az unitáriusok történetéről. 1784-ben megházasodott, 1794 szeptemberében meghalt. Életrajzának kutatói semmilyen szépirodalmi munkásságáról nem tudnak. 2 1 De ennél sokkal súlyosabb érvek szólnak az ellen, hogy a professzor lett volna a Schröder-féle változat fordítója! 1. Sófalvi két évvel korábban tért haza Nyugat-Európából, mielőtt Hamburgban, 1778-ban a névtelenül megjelent színpadi változat világot látott volna. 2. Ha mégis ő fordította volna le, akkor műve, éppen családi kapcsolatai miatt azonnal a mindig is darabhiányban szenvedő társulat műsorára került volna, amelyen, mint láttuk, más Shakespeare-művek már többször is színpadot kaptak. 2 2 3. Amint azt a példány ismertetésénél láthattuk, egész sor olyan, az együttes helyzetére vonatkozó megjegyzés, átírás, szövegváltoztatás található, amelyet csak akkor és ott, az előadhatás körülményeit figyelembe vevő fordító-átdolgozó fogalmazhatott meg.
