Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - 1811: „Leár" magyarul - Színháztörténeti háttér Történelmi sikersztori
116 SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK - a kolozsvári fordító nem tudta, talán nem is tudhatta, hogy az általa használt szöveg Schröder átdolgozása. - szerkezetében lényegében követte az „eredetit". - az általános „hűség" mellett azonban néhány, nem is jelentéktelen esetben túllépett eredetijén. Vagy számunkra ismeretlen forrásra támaszkodott, vagy ő maga talált ki olyan teátrális mozzanatokat, amelyek eltérnek a Schröder-féle szövegtől. - általában nem szó szerint tolmácsolta a szöveget. A tartalmi hűséget igyekezett megőrizni, helyenként, mint a Bolond szövegeinél, verses formát igyekezett kialakítani. Stílusa retorikus jellegű, néha nehézkes, bár elég jól mondható. Néhol a német szöveg félreértésével is találkozhatunk. Elemzése a kritikai kiadás feladata lesz. Vegyük sorra állításainkat. 1. 1778-ban a következő címlappal jelent meg a német színpadi változat: „König Lear. Ein Trauerspiel in fünf Aufzügen. Nach Shakespear. Hamburg, gedruckt beyj. M. Michaelsen. 1778." Fel kell hívnunk a figyelmet arra a tényre, hogy sem a címlapon, sem sehol máshol a nyomtatott könyvben nem szerepel Friedrich Ludwig Schröder neve! Ha tehát a kolozsvári fordító kezében egy ilyen példány volt, nem lehet tőle rossz néven venni, hogy az átdolgozás szerzőjéül nem a híres német színészt nevezte meg, hanem Schillert. Ezzel nyilván azt kívánta rögzíteni, hogy nem angolból, hanem németből fordít. Az is elképzelhető, hogy hallott róla, miszerint Schiller néhány évvel előbb, 1801-ben, lefordította/átdolgozta a Macbethet. S mivel a kezében lévő példány nem nyújtott semmilyen információt, megmaradt az ismerős név használatánál. Ismerős volt a név, hiszen Schiller Kabale und Liebejét Fortély és szeretet címen már 1796 óta műsorán tartotta a kolozsvári együttes. 1 8 2. A magyar fordítás híven követi a Schröder-átdolgozás felvonás- és jelenetsorrendjét, helyszín-megjelöléseit. Az öt felvonáson belül mindkét esetben az első felvonás tizenhárom, a második felvonás tizenegy, a harmadik felvonás nyolc, a negyedik felvonás pedig tizenhárom „Auftritt"-et, azaz „Jelenés"-t tartalmaz. Az ötödik felvonás nyolc jelenését azonban az 181 l-es kézirat kettéosztja, és egy „Utolsó Jelenés"-t alakít ki, amely független a Schröder-féle szövegtől. 3. Ez a lépés azonban már átvezet bennünket a feltűnő különbségek területére, amelyek viszont további következtetésekre kínálnak lehetőséget. Ezek az eltérések a következők:
