Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - 1811: „Leár" magyarul - Színháztörténeti háttér Történelmi sikersztori
A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 117 - A műfaji megjelölésnél Schröder „Trauerspiel"-t használ. A magyar fordítás címlapján „Hérosi Szomorújáték" szerepel. Ez a meghatározás beleillik abba divatba, amely a 19. század elejétől kezdve egyre gyakrabban hirdette műsorán a „vitézi játékokat". 1 9 Kordelia a kolozsvári változatban nem a Francia király, hanem - már a „Személyek" felsorolásánál is -, tehát eleve és tudatosan, „a Skotziai Királly Felesége". Ennek a döntésnek logikus következménye, hogy az összes olyan szöveg illetve helyszínmeghatározás, amely Shakepeare-nél és Schrödernél is Doverre utal, itt „Karlille"-re változott! Ez egyébként a fordító jó földrajzi ismereteit bizonyítja, hiszen Carlisle a skót határ közelében van, kastélyát all. században, katedrálisát a 12. században építették. - Ezeknél a változtatásoknál is feltűnőbb, hogy a kolozsvári példány az ötödik felvonás elejére részletesen kidolgozott némajáték-kanavászt illesztett be a szövegbe. Teljes idézése a hazai színháztörténet szempontjából is fontos, hiszen erre az eljárásra sem az addigi angol kiadások, sem Wieland, és az ő nyomán Schröder sem szolgált mintával. íme: ,,(:A'Játék Szín mutatja a Brittannusok' tábora' fekvését, sátrokkal és Katonákkal, a'kik az öreg Királyt Leárt és Léányát Kordeliát elfogták. A' Firhang felhúzásakor mindjárt győzedelmi tábori musika hallik, mellynek elkezdődése utánn kevés idő múlva bé szalad Kordélia kétségbe esések között, 's egy darabocskáig szomorú gondolatokba merülve meredten áll egy hellybe. - Egyszer hirtelen gondolkozásaiból mintegy feleszmélkedvén mindenfelé feltartott karokkal szaladoz, mintha segedelemért akarna kiáltozni, de látván, hogy sehól sem talál, le borúi a' földre, 's imádkozik. - Ekkor a' győzedelmes tábor bé jő a'Jattzó Színre; a' Király a' Katonáktól körül vétetve lassan kísértetik a'Jattzó Színen keresztül. - Ezt meg látván Kordelia oda szalad a' Katonákhoz, mintha az Attyát akarná ki ragadni közzüllök, de azok nem botsátják, hanem lassan ki kísérik. Ekkor nagy kétségbe esések között ujjra leborúl artzal a' földre, egyszer, mikor az Attyát ki vitték, hirtelen felugrik, 's nagy dühösséggel az Attya után ki szalad. - A Katonáknak egy része benn marad a'Játtzó Színnek hátúlsó részében:)" Eddig az idézet. Jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy a felvonás befejezése teljesen más, mint az ismert forrásokban. Shakespeare-nél Lear a halott Cordeliát karjain hozza be. Szinte nem is veszi tudomásul Kent hűségét, a gonosz nővérek csúfos halálát. Visszakaphatná hatalmát, de ő is meghal, s így a királyság az utolsó sorokat mondó Albanyra száll. Tate-nél és a további angol változatokban Lear megvédi Cordeliát az őket támadó katonáktól, akiket Albany hívei végleg legyőznek. Albany visszaadja Learnek a királyi hatalom egy részét amit ő öröm-
