Székely György: Mozaikok (Színháztudományi szemle 39. OSZM, Budapest, 2009)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON - Doktor Faustus és Kasperl - így kerek a világ! (?)

A SZÍNJÁTÉK MAGYARORSZÁGON 99 repelt marionettjeivel, s ugyanott 1714-ben engedélyt kapott, hogy farsang idején ugyancsak marionettekkel szórakoztassa a lakosságot. Műsorán megtalálható volt egy Amphitruo-jíték, egy Kővendég (ez természetesen a Don Juantéma) és a Faust is. Valószínűleg ekkoriban jelenthette ki a játék komikus főszereplője, hogy ő bizony nem adhatja el lelkét az ördögnek, merthogy „fából van faragva".

6 Stranitzky érdeme, hogy a „Wiener Hanswurst" alakját az élő- és bábszínpadon jelentős alakká formálta. A mese fő vonala mellett úgy jelenik meg, mint aki részese és egyben nézője is a történetnek.

7 Az ő érdeme még az is, hogy 1711-ben - részben itáliai minták felhasználásával - az Olla Potrida című szöveggyűjteményben rögzített egy sor korabeli színpadi elemet, részben bécsivé honosítva azokat. A bécsi Faust-játékokban történt még egy másik érdekes változás is. Előzményei a század elejére mennek vissza. Már említettük, hogy a téma jellege miatt állandóan számolni kellett a vallásos-egyházi felháborodással is. Nyilván ezért váltotta föl a „keresztény" Poklot az antikizáló Pluto és köre. Ezért támadta meg 1703-ban Berlinben a pietista hajlamú Philipp Jakob Spener a városi tanácsnál Sebastian de Scio Faust-bábjátékát ezt írván feljelentésében: „Mivel az előadott Doctor Faustus tragédiájában formálisan megjelenésre idézik meg az ördögöket, és látni kényszerítik Isten bűnös megtagadását a gonosz Ellenség javára, ezért ebben a városban sokan igazából megmérgelődtek, szívükben megszomoríttattak, és sóhajtozásra indíttattak."

8 Hasonló okokból kellett viszont Németföld katolikus vidékein, így tehát Bécsben is, megváltoztatni Mefisztó státusát-öltözetét. Az eredetiben Faust azt kéri, hogy Mefisztó „csuhás barátként" jelenjék meg nála, nehogy elijessze a látogatókat. Ezt a katolikus vidékeken meg kellett változtatni: ettől kezdve a pokol küldötte „Gavallérként kellett, hogy színre lépjen. Angliában nem voltak ilyen kényesek. Pedig a Faust-téma ott is rendszeresen felkerült a bábszínpadokra. Martin Powell, korának leghíresebb bábjátékosa, aki 1710 és 1730 között élte fénykorát, gazdag repertoárján, amelyet a St. Martin's Lane-en, illetve a Covent Gardennél lévő Little Piazza-n játszott lelkes közönségének, a Dr. Faustus is szerepelt. Nyilván akkor is játszotta ezt a darabot, amikor Franciaországban, Spanyolországban turnézott. Más angol változatokat képviselt ebben az időben a híres pantomim-játékos John Rich (1692-1761), aki technikai trükkökkel feldúsított előadásain, így például 1724ben a Lincoln's Inn Fields-en The Necromancer, or History of Dr. Faustus „fekete mágiájával" csábítgatta közönségét. A kor italianizáló divatját követve 1723ban egy londoni táncmester pedig Harlequin Dr. Faustus címen hirdette pro-