Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Szakhmáry Dalma: „Országom visszanyertem én"

szakmáry dalma „Országom visszanyertem én"

1 Szabó Sándor vázlatos pályaképe 1956 novemberében a szovjetek bevonulásának hírére Szabó Sándor nagyobbik fia, Balázs biciklire ülve elhagyta Magyarországot, és szüleinek csak annyit üzent: ne sokat gondolkodjanak, hanem menjenek utána. A sikerei csúcsán járó, idegen nyelvet nem beszélő Szabó Sándor; A Magyar Néphadsereg Színházának vezető színművésze fia után indult az osztrák határ felé, oldalán feleségével, a szépséges Bárczy Kató színésznővel és másik fiával, Barnával. A határátlépésből egy húsz évig tartó amerikai emigráció lett. Szabó Sándor erdélyi szülők hatodik, legkisebb gyermekeként látta meg a napvilágot 1915-ben Budapesten. Többször fellépett iskolai ünnepségeken, szavalataival rendre sikert aratott. Elsősorban édesanyja ösztönzésére - aki maga is színésznőnek készült Kolozsvárott - az érettségi után a Színművészeti Akadémiára felvételizett, sikertelenül. Másodszorra sikerült bejutnia a patinás intézménybe, de a szülői szigor fél évet engedélyezett az ifjú Szabónak: ha tanárai nem találják elég tehetségesnek, nem lesznek elégedettek szakmai előmenetelével, akkor kiveszik az iskolából, hogy „rendes" szakmát találjanak a számára. Azonban Szabó Sándor tehetsége korán megmutatkozott, a korszak neves színészei Góth Sándor, Kiss Ferenc, Hetyey Aranka, Nagy Adorján és a szeretve tisztelt Ódry Árpád tanította. Ódry Árpád nevelői munkája, színészi nagysága meghatározó volt Szabó Sándor egész pályafutására. A szép, tiszta beszédet, a versmondás szeretetét Ódrytól tanulta, aki felismerve a fiatal színész kivételes orgánumát, az egyik legszebben beszélő színészt, kiváló versmondót nevelt Szabóból. Már akadémiai éve során felfigyelt rá Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója. Szabó első - beugrásos - nemzeti színházbeli szerepe Shakespeare Szentivánéji álom című darabjában Lysander, ahol Szörényi Eva volt a partnere. Szabó Sándor 1937 és 1945 között volt a Nemzeti Színház tagja. Üstökösként tűnt fel, s klasszikus, nagy szerepek sorával kényeztették (Csongor, Ádám, Don Carlos, Rómeó, Brutus stb.), s a feladatoknak kitűnően meg is felelt Jávor Pál, Tímár József vagy Bajor Gizi partnereként. Sikerei nem korlátozódtak a színpadra, a film is hamar felfedezte magának a szálfa termetű, szép hangú, jóképű