Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Szabó Attila: Intercsehov.com

94 SZABÓ ATTILA: INTERCSEHOV.COM Vera)

7. „Ellenállhatatlanul szép - a szó csehovi, teljes értelmében" (Fencsik Flóra). „Színpompás tünemény, aki elszenvedi a körötte ődöngő szürke foltok bámész pillantásait. Magában elvégezetten tudja, hogy lassanként hozzájuk szürkül - gyáva. A búcsújelenetben bevallja a doktornak, hogy egy kicsit beleszeretett - de most már érzelmek nélkül vallja be, higgadtan, józanul." (Majoros József). Vagy Koltai Tamást idézem: „csupa elfojtott indulat és belső tűz, kitörni készülő robbanás. A felszínen azonban csak a beletörődés közönye látszik. Megközelíthetetlen és tele van szexualitással. Puhán jár, tekintete azé a ragadozóé, aminek Asztrov nevezi. Felkavarja maga körül a drámát, és megretten a következményeitől. Végigjátssza magában a menekülés lehetőségét - és aztán nem meri vállalni. Kivételes élmény Ruttkai alakítása."

8 És még hosszan folytathatnánk... Reflexiócserepekből lassan épül fel egy előadás emlékének váza, sok hiánynyal, fehér folttal, amit csak az élő előadás látványa tudna teljesen kipótolni, az is csak akkor, ha időutazóként vissza tudnánk repülni a bemutató korába és környezetébe. A kritikák olvasása egyre égetőbbé teszi a vágyat, hogy egy-egy alakítás plasztikusan megjelenjen a szemünk előtt. Kutatóként a vágyakozásnál fontosabb kérdés persze, hogy a rendelkezésünkre álló hiányos és szétszórt, változó színvonalú és megbízhatóságú forrásanyagot miként tudnánk legteljesebben kiaknázni. Ha élő tanúi nem is lehetünk már egy régmúlt színházi eseménynek, és kénytelenek vagyunk a korabeli tanúk szemüvegén keresztül tekinteni, hogyan tudunk mégis, szinte látatlanban helyes következtetéseket levonni? A digitális forráskutatás valamelyest megkönnyítheti a hipotézisek igazolását, hisz lehetővé teheti, hogy egyszerre az összes létező forrást gyorsan átfésüljük egy keresőszoftver segítségével. Fenti hipotézisünket az 1970-es évek elejének Csehov-játéka kapcsán, miszerint a lecsupaszítás és kijózanodás kulcsszavai mentén rendeződik át Csehov színházi olvasata akkor tudnánk meggyőzően igazolni, ha a korszak összes kritikai írását, azaz minél több megfigyelő leírását retorikai és tematikai szempontból meg tudnánk vizsgálni. A kulcsszó-keresést utána ki kellene terjeszteni nemcsak a Ványa bácsi, de az összes Csehov-előadás kritikájára, majd a korabeli színikritika egészére. Könynyen belátható, hogy a feldolgozandó szöveganyag mennyisége a vizsgálati kör kiterjesztésével exponenciálisan növekszik, hatékonyan és intuitíven keresni csak akkor lehetne, hogyha az időigényes olvasómunkát a számítógép végezné el helyettünk a pillanat töredéke alatt. A játékstílusok, formanyelvek vagy a színházi tér élményének megfogalmazása is sokkal hatékonyabban lenne feltárható ezzel a módszerrel. Annak, hogy a számítógépes kereső olvasni tudja