Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Szabó Attila: Intercsehov.com

92 SZABÓ ATTILA: INTERCSEHOV.COM években: míg Gyárfás Miklós még arról panaszkodik, hogy ritkán játszanak Csehovot, a következő évtizedben már nem múlik el év legalább két új bemutató nélkül. A változás tartalmát elsősorban az atmoszférikus és elégikus megközelítéssel való leszámolásban érhetjük tetten. „A hazai színpadok Csehov-hősei hosszú ideig úgy próbáltak közel kerülni az író szelleméhez, hogy - Sztanyiszlavszkij kifejezésével élve - »babusgatták bánatukat«. Az előadások rendkívüli precizitással idézték meg a lelkibánat és szomorúság költőjét, a kába álmosság dalnokát. Hangvételüket, játékstílusukat egyfajta elégikus pátosz, impresszionista komponálás jellemezte. Hosszú, helyzetükön kesergő és gyönyörű jövőt jósoló monológjaikat (tragikus) átéléssel mondtál. Megrendítettek. Ilyen megrendítően átélt előadás volt a Gellért Endre rendezte Ványa bácsi a Nemzeti Színház előadásában, Makláry Zoltánnal és Bessenyei Ferenccel a főszerepekben (1952). [...] Más kérdés, hogy Csehov költészete vajon csakugyan ilyen tragikus-e; hogy világa csakugyan ennyire bánatos, csöndes sóhajokkal teli? [...] Hőseinek szubjektív tragédiája körCsehov: Ványa bácsi. Vígszínház, 1970. április 3. Rendezte: Horvai István. Ványa bácsi: Latinovits Zoltán, Jelena Andrejevna: Ruttkai Éva, Asztrov: Darvas Iván, Szonya: Venczel Vera. Keleti Éva felvételei