Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Czékmány Anna: Múltjában él a nemzet(i)

DIGITÁLIS SZÍNLIÁZTÖRTÉNET 71 nacionalista törekvések egyik „melléktermékeként" jött létre. Valóban a 18. század végén, illetve 19. első felében egy új, a hatalmi narratívákat alapvetően megváltoztató fogalom jelentkezett - némi késéssel Nyugat-Európa után - Közép-Európában. A nemzet, mint identitás, közösség és állam szervező elv megjelenése ez időre tehető. Gomba módra szaporodtak Közép-Európában a Nemzeti előtaggal felvértezett építmények - múzeum, színház, hogy csak két példát emeljünk ki - azzal a céllal, hogy az új kohéziós erő legitimitásáért harcba induljanak. Az új intézmények fő célja a nemzet, mint fogalom és mint határszervező elv megszilárdítása, illetve a nemzet gazdagságának prezentálása/ reprezentálása volt. A Nemzeti Színház - e rövid, témafelvető tanulmányban talán megbocsáthatóan leegyszerűsítetten - tehát az ekkor születő nacionalizmus egyik lényeges médiuma volt, mely hathatósan képviselte a formálódó hatalmi struktúra meghatározó alapvetéseit. Azonban a több nyelvű, nemzetiségű birodalom és később az Osztrák-Magyar Monarchia részeként e törekvés sajátos módon érvényesülhetett. Ugyanis - hogy csak a legtranszparensebb sajátosságokat emeljük ki - a fizetőképes arisztokrácia kedvelt nyelve a német volt, hiányzott a tehetősebb polgári réteg (ha volt is szintén zömmel német ajkú volt) és Pest városában 1812 óta működött egy 3200 fős, állandó, német nyelvű kőszínház. A Schöpflinidézet jelzi továbbá a vándorszínészet, mint hagyomány meglehetősen problematikus értelmezhetőségét, illetve a magyar nyelvű színirodalom hiányát vagy elsősorban bécsi minták alapján tájékozódó út- és szókereső jellegét. Ezen okok még diszkrét különállóságukban, komplex kontextusrendszerükből kiragadva is meggyőzően magyarázzák, hogy az első pesti magyar nyelvű kőszínház a nemzeti megmaradás egyik bástyájaként értelmeződött, létrehozása, fenntartása, műsorpolitikája nemzeti üggyé lett. Az előbbi mondat engedett a csábításnak és eltérve a szöveg célkitűzésétől a nemzet, nemzeti fogalmat problémátlan és adott jelentésű jelzőként, az egymásra épülő változó kánonok palimpszesztként rétegződő közhely-fogalmaként használta, kikerülendő, hogy vállalkozzon a nehéz és folytonos újraírást, reflexív vizsgálatot igénylő feladatra a fogalom akkori jelentésmezejének körülhatárolására. Hiszen a 19. században is a nemzet, nemzeti fogalmak igen képlékeny jelentés tartománnyal rendelkeztek, egy éppen formálódó hatalmi struktúra kulcsszavaiként működve. Otto Bauer a 19. századi Osztrák-Magyar Monarchia egyik jelentős kommunista gondolkodójának tanulmánya

3 e probléma - legalább érintőleges -jelzéséhez nyújt segítséget: mit tekintettek nemzetnek és mit értettek nemzetiség