Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Czékmány Anna: Múltjában él a nemzet(i)

72 CZÉKMÁNY ANNA: MÚLTJÁBAN ÉL A NEMZET(I) fogalom alatt a birodalomban? Bauer radikálisan másként értelmezi a nemzet fogalmát, mint a kortárs történészek, társadalomtudósok többsége, illetve a marxizmuson belül is külön utat képvisel nemzetfelfogásával. Bár Bauer tanulmánya évtizedekkel később keletkezett, mint hogy a Pesti Magyar Színház megnyitotta kapuit, azonban kitekintő összefoglalásai jelzik, hogy milyen értelmezői hagyományra támaszkodik, illetve mivel szemben fogalmazza meg meglátásait. Bauer idézi egy meg nem nevezett olasz „szociológus" nemzet fogalmát, mely alapvélekedése, hogy a nemzet, mint létező történelmi entitás egzakt módon leírható, és így minimál definíciója is megadható a szükséges és elégséges feltételek listázásával, ezek a: közös terület, közös eredet, közös nyelv, közös morális alapok, közös tapasztalat és történelem, közös jogrendszer és vallás. E „kritériumok" jelzik, hogy a nemzet elsősorban homogenizációs folyamatok eredményeként jött létre, melyek a modern nemzetállam kialakításának első próbálkozásaikor is tetten érhetőek voltak. Ferdinánd király 1492ben az új év első napján foglalja vissza a keresztény erők élén az Alhambra palotát a móroktól. E tett első volt radikális és olykor drasztikus egységesítési lépéseinek sorában. Elindította a vallási homogenizációt (zsidók kiüldözése). Megkezdte az idegen kultúra és a saját körülhatárolását és elkülönítésük intézményesítését. Expanzív politikát folytatott (Kolombusz útnak indítása), illetve az egyre terjedő könyvnyomtatás hatékony eszköz volt számára a „nyelvi operátor" egységesítésében.

4 Bár e spanyol „kezdeményezés" közel másfélszáz évre megtorpant, de a nyitány transzparenssé teszi az egységesítő törekvések alapvető jelentőségét a nemzetek, nemzetállamok kialakulásában. Bauer meglátása szerint is homogenizáló erő a nemzet, azonban nem tartja elégséges meghatározásnak bizonyos a nemzethez változó módon köthető sajátosságok felsorolását, illetve vitatja - ezzel szembefordulva a kanonikus vélekedéssel - hogy a nemzet önálló, létező jelenség, mely egyfajta metafizikai entitásként magyaráz olyan kifejezéseket, mint nemzeti karakterisztika. A nemzet az egyének közös vágyainak és céljainak produktuma, mely folyamatosan percről percre formálódik, így „sajátos" karakterjegyei az őt létrehozó egyének történetében keresendő, abban, hogyan és miért küzdöttek a túlérésért. E felfogás axiómája, hogy a marxista teória problémátlanul társítható a darwini tanokkal, és ez utóbbiak az állatvilágban tételezett módon működnek a társadalomban is. Az egyének tehát nem csupán „termékei" nemzetüknek, hanem „termelői", létrehozói is annak. A nemzet nem adott, metaszubjektív „logosz", mely irányítja a nemzethez tartozó egyéneket egyfajta determinisztikus, teleologikus „parancsként", hanem törékeny, illékony, szinte megfogha-