Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Papp Eszter: Az intézményes bábjátszás kialakulása Magyarországon, 1949-1990

64 PAPP ESZTER: AZ INTÉZMÉNYES BÁBJÁTSZÁS KIALAKULÁSA... Fontos hangsúlyozni, hogy az intézményes kifejezés mást jelent, mint a hivatásos. Utóbbi a szótári definíció szerint azt jelöli, aki hivatásszerűen, teljes állásban végez egy tevékenységet. Ezzel szemben az intézményes az, ha üzemszerűen működik valami. A kettő nem zárja ki egymást, hiszen Rév István Árpád Nemzeti Bábszínjátéka intézményes - de jelen tanulmány keretében az 1949-ben újonnan megjelenő, üzemszerűen működő és államilag szervezett bábjátszást értjük az intézményes kifejezés alatt. A vizsgált korszak kezdetén, 1949 őszén nyitotta meg kapuit az Állami Bábszínház. Hajlamosak lennénk elítélni a teljes intézmény tevékenységét, hiszen magukat a magyarországi bábjátszás első képviselőiként hirdették, s a régi mesterekről nem vettek tudomást. Mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az első néhány év bizonytalansága után Szilágyi Dezső

1 erőskezű igazgatása, módszeres tervezése és hosszú távú fejlesztő munkája meghozta gyümölcsét. Az Állami Bábszínház az 1960-as évek végétől kezdve másfél évtizeden át Európa legjelentősebb bábszínházai közé tartozott. Nemcsak mennyiségi - 1963-ban az éves előadásszám elérte az ezernégyszázat - hanem minőségi szempontból is kiemelkedő fejezete ez a magyar bábtörténetnek. A gyermekműsorok mellett nagy hangsúlyt fektettek a felnőtt közönség bábszínházba szoktatására, hogy ezzel bizonyítsák a műfaj létjogosultságát. A színház stílusát, formanyelvét és hírnevét a nagy zenei műsorok -A fából faragott királyfi (1965), a Petruska (1965), A csodálatos mandarin (1969), a Háry János (1972) és A katona története (1976) alapozták meg. Az előadások újszerűsége az akkoriban elterjedő fekete színház tökélyre fejlesztésében rejlett. A kukucskáló színpad és a bábjáték jellegzetes kombinációja ez, amelyben csak a bábok kerülnek a színpad megvilágított fénysávjába, a tetőtől talpig fekete ruhába öltözött bábosokat egyáltalán nem világították meg. Ez teljes illúziót biztosít, az előadás életre kelő képzőművészetként funkcionál. Bródy Vera

2 és Koós Iván

3 neve volt a garancia a produkciók művészi színvonalára. Külön érdekesség, hogy Ország Lili

4 neve tizenegyszer szerepel az alkotók között, illetve, hogy az államosított népligeti bábszínházát elhagyni kényszerülő ifjabb Kemény Henrik is itt lelt menedékre. Előadásaik pontosan dokumentáltak, a sajtóanyag bőséges és - ami a kutatás szempontjából különösen fontos - hozzáférhető. A feldolgozott negyvenegy év 355 bemutatójából 323 teljes szereposztással rendelkezésünkre áll. Az alapkutatáshoz az 1999-ben kiadott Bábszínház 1949-1999 (Szerkesztő: Balogh Géza. Budapest, Budapest Bábszínház, 1999) bemutatótárát használtuk, majd az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bábgyűjteményében találha-