Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Papp Eszter: Az intézményes bábjátszás kialakulása Magyarországon, 1949-1990

DIGITÁLIS SZÍNLIÁZTÖRTÉNET 63 kásságra és a pedagógiai bábjátszásra tevődött át. Üst Ubullal és Verj Elekkel, a kövér és a sovány cserkészfiúkkal az 1930-as évek cserkész-bábjátszásának állandó szereplőit teremtette meg. A háború után a magyar bábos mozgalom élére állt. A már korábban említett I. Magyar Bábjátékos Kongresszus aktív szervezőjeként lépett fel 1947-ben, és még ugyanebben az évben országos bábjátékosképző tanfolyamot szervezett Büky Béla árnyjátékossal. A lelkes munka 1948-ig tarthatott... Büky Béla (1899-1983) festőként kezdte pályáját. 1932-ben talált rá az árnyjátékra, erre a komplex, képzőművészetet, zenét, mozgást és beszédet együtt felhasználó műfajra, amellyel művészi programját (egyszerűség, közérthetőség és igényes művészetre nevelés) igazán meg tudta valósítani. Technikája egyszerű volt: kartonból vágta ki a figurákat, és hátul vékony, színes selymeket ragasztott az áttört részekre. Ezáltal az árnyképek színes ólomablakokra emlékeztetnek. Szépen kidolgozott, gondosan elkészített tervrajz alapján valósította meg előadásait. Közismert magyar népdalokat, népballadákat, mondákat vitt színre. Rév István Árpád (1898-1977) sem működhetett az 1950-es években. Nemzeti Bábszínjátékát 1941. március 17-én nyitotta meg Budapesten a Podmaniczky utca 8. szám alatt. Vállalkozása egyedülálló a magyarországi bábjátszás történetében. Két évtizedes kísérleti- és kutatómunka után valósította meg élete álmát. Egy személyben volt színházának igazgatója, rendezője, dramaturgja és tervezője. Szabadalmaztatott konstrukciója, a mechanizált rudasbáb a botos- és a kesztyűsbáb kombinációja. Mozgatása alulról, a néző számára láthatatlanul történt. A bábok gerincét keményfából faragott üreges rúd képezte, amelyen hegedűhúrokat vezetett keresztül. Ennek köszönhetően a báb emberi mimikára volt képes: a beszédnek megfelelően mozgott a szája, feje, szeme. Egy figura több szerepet is játszhatott. Jelmezük és a gondosan megmunkált fafejek haja cserélhető volt. A Nemzeti Bábszínjáték első bemutatóját, Arany János Toldiját több mint hétszázhatvanszor játszották telt ház előtt. Nagy hangsúlyt fektettek a gyermekelőadásokra, de a Nemzeti Bábszínjáték műsorán Haydn, Pergolesi kisoperái és a polgári drámairodalom divatos szerzői is megjelentek. Ennek köszönhetően a felnőtt közönség körében is divat lett a bábszínház. A második világháború törte meg a sikert, 1944-ben be kellett zárni a színházat. 1947 nyarán még tartottak néhány előadást az Országos Bábjátékos Konferencia alkalmából, de a politikai nyomás, a gazdasági nehézségek és Rév István Árpád egyre súlyosbodó szembetegsége lehetetlenné tették a folytatást.