Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Korossy Zsuzsa: „Rólunk nemigen szól a mese"

48 KOROSSY ZSUZSA: „RÓLUNK NEMIGEN SZÓL A MESE" tő színdarabokat [...]. Az Ifjúsági Színház nézőterének újból és újból felzúgó tapsai" ellenére a kritikus is úgy látta, hogy az „alapjában véve jó, de helyenként egyenetlen színészi teljesítményeket a rendezőnek (Apáthi Imre) a következő előadásokon ki kell javítania. Főleg a humoros és tragikus hang túlzásait, a túljátszást kell lenyesegetnie. Ezen kívül az első kép vontatott."

3

8 A második negyedév terven felüli eredményét a bemutatott két darab, a Mindenkivel megtörténik és az Aszódi diák közönségsikere hozta meg a színháznak. A bevétel azonban még a későbbiekben korrigált bevételi előirányzat öszszegét sem haladta meg. A színház költségvetésében jelentkező hiányt pótolni kellett. „Tekintettel arra, hogy a színházban most folyó Páncélvonat című darab sikeréhez túlzott reményeket nem fűzhetünk", jelentős bevételi összegeket ebből a forrásból nem reméltek, a hitelkérelem tűnt a leginkább kézenfekvő lehetőségnek: ennek segítségével el tudták kerülni, hogy a színház fizetési zavara a dolgozók illetményének kifizetésére is kiterjedjen. A hitel későbbi rendezésére reális lehetőségként tűnt fel A kőszívű ember fiai bemutatásából befolyó összeg.

39 A darab színpadra állítása valóban nem okozott csalódást: a 316 előadást öszszesen 272473 néző tekintette meg.

4

0 Szendrő igazgató a darab előadásait a színház eddigi legnagyobb művészi és közönségsikereként értékelte. A Páncélvonattal kapcsolatban azonban a bemutató után négy hónappal elismerte: több kiemelkedő színészi alakítás mellett sem volt sikeres.

4

1 A színház gazdasági vezetője az 1953-as költségvetés megtervezésekor ugyanis nem vette figyelembe a szükséges javítások miatti kiadásokat. Az eredetileg is hibásan elkészített forgószínpad teljes javításra szorult, a székeket renoválni kellett, nádazásukat helyrehozni. A nézőtéren a csillár üvegfüzérei nagyon rossz állapotban voltak. Előfordult már, hogy egy részük leszakadt, kis híján halálos balesetet okozva. Az Ifjúsági Színházban és az Úttörő Színházban is ki kellett a kazánt cserélni, mert annyira tönkrementek, hogy „azok javítását már egyetlen vállalat sem hajlandó elvállalni".

4

2 A páholyok belsejében kőműves munkát kellett végezni, mert előfordult, hogy előadás közben egy-egy tégla kiesett a falból. „Az ajtótokok ugyancsak bármelyik percben ajtóstól kieshetnek."

4

3 A kamaraszínházban ki kellett cserélni a színpad padlózatát, meg kellett szüntetni a beázó tetőrészt, a nézőtéri ülőhelyek esetében többet újra kellett kárpitozni, egy-egy helyiséget ki kellett festeni.

4

4 A munkák elvégzésére póthitelt utaltak ki, de a pénzügyminisztérium felelősségre vonta a rossz költségvetés-tervezet készítőjét. A színházban tartott revizori vizsgálat után - egy 1953. június 20-án kelt feljegyzés tanúsága szerint - a gazdasági vezetőt és a főköny-