Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)
Korossy Zsuzsa: „Rólunk nemigen szól a mese"
DIGITÁLIS SZÍNHÁZTÖRTÉNET 49 velőt eltávolították állásából. 4 5 (Az égetően fontos renoválásra a minisztérium a színház rendes évi költségvetésén felül 1954-ben 525 000 forintot utalt ki. 4 6) A kecskeméti Katona József Színházban 1953 nyarán jelentős személycsere történt: Velenczey István igazgatót áthelyezték a Nemzeti Színházba - színésznek. Miután Velenczey eltávolítása ismertté vált, Kürti Kálmán, a kecskeméti színház szervező titkára 1953. július 4-én, önkritikától sem mentes levelet küldött Kende Istvánnak, a színházi főosztály vezetőjének. Kürti levele megerősítette Velenczey áthelyezésének szükségességét, egyúttal abbéli aggályának adott hangot, hogy az igazgató tanácsadói ott maradtak, s félő, hogy „az új vezetőt is helytelen vágányokra viszik". 4 7 Kürti hosszú beszámolójában részletesen leírta az elmúlt, 1952-1953-as évad eseményeit. Azzal kezdte, hogy a kecskeméti közönség elsősorban azért nem akarta megújítani bérletét, mert a jó színészeket elküldték. A szervező ennek ellenére harminc százalékkal több bérletet adott el, mint az elmúlt évadban. E sikerhez hozzájárult az is, hogy a színház tizennégy bérletes előadást harangozott be: ezek között szerepelt a Szentivánéji álom című előadás is, melyről ekkor már tudták, hogy nem kerül színre. Kürti Kálmán felidézte az 1952-1953-as évad első előadását, melyen pótszékes ház volt, a bemutató mégis megbukott. A színház válsága az üzemigazgató megérkezésével tovább mélyült. A direktor ugyanis „börtönstílusban írt ki rendeleteket, elküldött tagokat". 4 8 A társulatban elterjedt, hogy huszonhárom további tagot küldenek el. A vezetőség a társulati ülésen készült „kinyírásukra", a gyűlésen erre mégsem került sor, mert a tagok egymás után álltak fel és támadták az üzemigazgatót és az SZB elnökét. A szervezőtitkár arról is beszámolt, hogy Kecskeméten a nézők lassan lemorzsolódtak, csak a szervezett közönség maradt. (A szervezett és a bérletes csoport adta a kecskeméti publikum nyolcvanöt-kilencvenöt százalékát, a maradék volt a spontán közönség.) A látogatószám csökkenését Velenczey nem tartotta végzetesnek, mondván a művészi fejlődés fontosabb a gazdaságinál. Az évadban két előadás maradt el, mert a hosszú darabfordulók dacára, a rendezők nem készültek el a bemutató kitűzött időpontjára. Kilenc hónap alatt összesen tizenkét bérletes bemutatót tartottak. Az április és a májusi premiert a közönség érdektelensége kísérte: ekkor a Szerencse nem pottyan az égből és az Ukrajna mezőin című darabot tűzték műsorra egymás után. Ekkor már a szervezett közönség sem nagyon jöhetett szóba, hiszen a katonaság a táborba vonult, a dolgozók nagy része pedig a gazdasági munkákkal volt elfoglalva. Súlyosbította a helyzetet, hogy a Szerencse nem pottyan az égből készületlen, rossz produkció volt, amit előadás közben otthagyott a közönség, emiatt nem lehetett rá szervezni. A kultúr- és szín-
