Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)
Korossy Zsuzsa: „Rólunk nemigen szól a mese"
44 KOROSSY ZSUZSA: „RÓLUNK NEMIGEN SZÓL A MESE" ötszáznegyven előadást terveztek. 1951-1952-ben 1 050 000 forintra, majd egy évaddal később 1 570 000 forintra emelték a bevételi összeg előirányzatát. Az 1952-1953-as évadban csökkent ugyan a tervezett bevétel összege (a gördülő opera felszámolása miatt), de így is 1 385 000 forintot vártak a színház kaszszájába. Az előadások tervszámainak a várt bevételhez képest arányos mértékű emelését azért nem tudták végrehajtani, mert azok részint a debreceni színházlátogatók igényét, részint a táj előadásoknál a színház művészeinek teherbírását illetően voltak túlzottak. A bevételi előirányzat emelése emiatt is irreálisnak bizonyult. 2 0 A nehézségeket fokozta, hogy csökkent a közönség létszáma; az előadásonkénti átlag látogatottság az 1951-1952-ben tapasztalt 520 főről az 1952-1953-as évadra 441 főre apadt. Ezen belül a kézpénzzel fizetők száma 134 fő volt átlagosan (1951-1952-ben még 184 fő). A színház vezetése kereste a visszaesés okait. Úgy vélték, hogy a vezetőség elhanyagolta a propagandát, a helyi szervek pedig lebecsülték a kultúrmunkát. A debreceni városi tanács még 1953 augusztusában sem állíttatott padokat a nagyerdei szabadtéri színpad nézőterére, s nem gondoskodott a közönség kényelmes szórakozásáról. Emiatt a társulat nem a Nagyerdőben játszott, hanem Sztálinvárosban vendégszerepelt. (A vendégszereplésre feltétlenül szükség volt, mert ezzel akarták a látogatottságvisszaesése miatti százezer forintos bevételkiesést pótolni. Nyolcezer forint híján sikerült is elérni ezt az összeget.) Az egy hónapos vendégjáték alatt a közönség megtekinthette az Álarcosbál, a Fáklyaláng, a Luxemburg grójja, a Bajazzók, a Nem magánügy, a Vándordiák és a Nők iskolája előadásokat. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adatbázisából kiderül, hogy az Álarcosbált Vámos László rendezésében, április 25-én mutatták be a cívisvárosban, három hónappal Leoncavallo Bajazzók című operájának premierje után. A Luxemburg grójja - a rendező szintén Vámos - korábban, Sztálin születésnapjának évfordulóján, 1952. december 21-én került színpadra. A Lendvay Ferenc rendezte Illyés-színművet, a Fáklyalángot 1953. január 6-án láthatta először a közönség. Ezt február 26-án Moliére vígjátékának premierje követte, majd a Vándordiáké május 15-én. Lendvay Ferenc rendezte a Nem magánügy című komédiát, melyet Iszajev és Galics szerzőpáros írt, s a debreceni bemutatóra az évad végén, 1953. június 11-én került sor. 2 1 (Ez a szovjet darab hozta az 1953-as esztendő legnagyobb nézőszámát; országosan 363 előadást ért meg, s mintegy 144 459 néző váltott rá jegyet. Ennél népszerűbb mű ekkor csak a Luxemburg grójja című Lehár-operett volt.) Az alacsony bevételnek oka volt az is, hogy a SZOT két esztendő alatt nem tudott olyan hálózatot kiépíteni, mely biztosította volna a hatékony színhá-
