Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Korossy Zsuzsa: „Rólunk nemigen szól a mese"

DIGITÁLIS SZÍNHÁZTÖRTÉNET 39 látta, aki „apróbb engedményekre, szívességekre ugyan hajlandó [...], de semmiképp sem volt sorolható a koncepciózus politikusok közé".

8 Révai pozícióját tehát betöltötték, helye mégis üresen maradt. A miniszteri személycsere ezért sem hozhatott azonnali és jelentős változást a magyar kultúra életében; az új szakasz meghirdetése egyébként sem eredményezett alapvető fordulatot politikai és gazdasági téren. Igaz ugyan, hogy elrendelték az amnesztiát, csökkentették a túlfeszített ipari beruházási tervet, feloszlatták az internálótáborokat, szorgalmazták a fogyasztási cikkek gyártását, csökkentették a parasztság begyűjtési hátralékait, feloldották a fővárosból kitelepített, osztályidegennek minősített személyek kényszerlakhelyhez kötöttségét, létrehozták a Legfőbb Ügyészséget, de a gépezet, melyet Rákosiék 1945 után fokozatosan léptettek működésbe, csak lassan kezdett a megszokottól valamelyest eltérő irányba forogni. A döntési mechanizmusok és a hatalom birtokosai nagyrészt megmaradtak. Az 1949 júniusában létrehozott Népművelési Minisztérium, a magyar kultúra irányításáért felelős legfelsőbb állami szervként működött tovább 1957-ig, a Művelődésügyi Minisztérium megszervezéséig. Nagy Imre első miniszterelnökségéig, 1953 júliusáig a minisztériumon belüli legmagasabb szintű döntéshozó szerv a Révai vezette Népművelési Minisztérium kollégiuma volt. Az új szakasz idején a kollégium folytatta működését, Révai azonban többé nem vett részt a munkában. A Révai-korszak végével, a kultúrairányítás területén a kollégium mellett a miniszterhelyettesi értekezlet működött kiemelt állami fórumként. A Népművelési Minisztérium kollégiumának ügyrendjét az 1953. szeptember 7-én megtartott ülésen rögzítették. A minisztériumokban működő kollégiumok munkáját szabályozó minisztertanácsi határozat szövege már korábban, az 1953. május 28-án kiadott Magyar Közlönyben (1027/1953. MT. sz. h.) napvilágot látott. A művelődés területének illetékes kollégiuma továbbra is a népművelési miniszter véleményező és tanácsadó szerve maradt, melynek elnöke a miniszter volt. A minisztérium vezetésében felmerülő ügyekben, valamint a párt- és kormányhatározatokból adódó feladatokban a miniszter a kollégium meghallgatása után döntött. (A kollégiumok e tanácsadó és véleményező szerepét a rendszer bukása után is megtartották. Erről az 1077/1957. Korm. sz. h. rendelkezett.) A kollégium tagjait a minisztertanács a miniszter előterjesztésére, a legfontosabb főosztályok vezetői és a minisztérium területén működő szakemberek (intézmények, vállalatok vezetői) közül nevezte ki. Tagjainak száma általában