Gajdó Tamás: Digitális színháztörténet (Színháztudományi szemle 38. OSZM, Budapest, 2009)

Szabó István: A színházak műsora az 1950-es években

DIGITÁLIS SZÍNHÁZTÖRTÉNET 25 A felvonuló színészgárdát egy szóval lehet jellemezni: impozáns. Különösen a középgeneráció, amely az 1960-as, 1970-es évek magyar színházának ma már pontosan tudható - szakmai színvonalát garantálja majd. Az előadásokban szereplő színészek közül szinte csak találomra tallózva mellékelek egy listát, korosztályi bontásban. Ez fontos adalék lehet ahhoz a kérdéshez, hogy milyen színvonalat is képviselhettek ezek az előadások. Az előadások egyéb adatait a szinhaziadattar.hu honlapon lehet megtekinteni. A színjátszás ünnepi hetéhez két szakmai szempontból fontos vita kapcsolódott. A klasszikus drámák játékstílusának kérdését boncolgató szűkebb körben zajlott, hiszen a rendezőknek szólt elsősorban. Az utolsó napon megrendezett záró vita helyszíne a Parlament kongresszusi terme volt. Major Tamás expozéja után többek között Gáspár Margit, Vámos László, Gellért Endre, Apáthi Imre és Földes Gábor szólalt fel. A zárszó Darvas József minisztert illette meg, aki kihasználva az alkalmat, kitüntetéseket is átadott. Darvas éles kritikával illette az elmúlt évadot többek között azért, mert „elhomályosult a színház népnevelő szerepe". Különösen az évad „első felében elfordult attól a legfőbb feladattól, hogy az új szocialista szellemű, erkölcsű és gondolkodású ember tudatos formálója legyen". A kibontakozás mellett érvelt, több új magyar bemutatót ígért, elvetette a klasszikusok aktualizálását, orosz klasszikusokatjavasolt a színpadokra. „Közönségünk még mindig nem ismeri - és ez a mi hibánk - Scsedrin darabjait" - mondta. A 19. századi nagy orosz író műveit Kálmán Imre: Csárdáskirálynő. Feleki Kamill (Miska) és Honthy Hanna (Cecília). Fővárosi Operettszínház, 1954. december 72. Rendezte: Szinetár Miklós